A falu varrónője

Már csak volt . Rá emlékezem.

Valamikor régen volt egy kis ház csaknem a falu végén a temető felé vezető úton. A ház ,mellett nyári konyha műhelynek berendezve.  Mesteremberek laktak itt a családjukkal. A falu nagy részének varrónője és a falu nagy részének fodrásza.
De sokszor kinyílt ennek a régi műhelynek az ajtaja. Egyik vendég anyagot hozott varratni, a másik meg hajat vágatni érkezett. Utóbbiak férfiak, fiúk, gyerekek, mert férfifodrász volt a mester Gyula bácsi. Erzsike nénihez meg asszonyok,lányok jártak egy-egy szép ruhát varratni. Én is jártam oda, amikor már a Török lányok kiöregedtek a varrogatásból. Mindig barátságos, kedves légkör fogadott. Miként oldották meg, már nem tudom, de ruhapróba közben sohasem fordult elő, hogy egy férfivendég benyitott volna. Akkor így jó lesz kisjányom? kérdezte Erzsike néni próba közben. Egy kicsit még tessék beljebb venni derékban,csípőben -kértem. Ígérte is, de legtöbbször ráhagyott pár centit, legyen évek múlva is jó az a ruha, ha hízna kicsit a delikvens.Közben jókat beszélgetett, mindenkivel megtalálta a hangot: fiatallal, öreggel. Gyula bácsi meg sütött,főzött helyette, ritka házias volt, mert bizony, ha sürgős volt az új ruha valami lagzi, keresztelő,bál miatt,sokszor hajnalig görnyedt a gép felett Erzsike néni. A sok munkától tönkre is ment a gerince már fiatalon. Kezelésekre járt fürdőkbe, de helyrehozni teljesen nem tudták. Mindezek ellenére mindig csinosan ,fitten jelent meg rendezvényeken, templomban, kézimunka szakkörben. Furcsa de oda is elérkezett.
Aztán nem csak a kuncsaftok keresték fel ám őket, nagy esti tanyázások voltak náluk, komák, szomszédok sokszor átjártak. Volt, aki szinte minden téli este ott tanyázott. Akkor aztán ment a bolondozás, történet mesélés. Jókat nevettek, Erzsike néni közben is dolgozott.
Egyszer aztán eladták a kis házat és a főutcán vettek egy módosabbat, majd idővel elbontották és modern új házat építettek. Külön álló fodrászműhelyt és varróműhelyt alakítottak ki az utca félen lévő hosszú épületből. Sajnos Gyula bácsi aránylag fiatalon korunk betegségében meghalt. Az új ház talán már az ő halála után épült, amikor a fia családot alapított. Jártam oda is varratni, bár egyre inkább kezdtünk rátérni a konfekciós kész ruhákra. Később már inkább átalakítani, levágatni, felvarrni, ilyen dolgokkal jelentkeztünk sokan. Meg jókat beszélgetni, mert mindenhez hozzá tudott szólni Erzsike néni, míg nem jött a betegség. Sajnos a korral járó feledékenység, zavart állapot. Kórház, idős otthon, kórház követték egymást és elkövetkezett a vég. Nyugodjon békében Erzsike néni. Megtartjuk emlékezetünkben.