Néném

Igy emlegettem a családomban. Megyek nénémhez. Mondta néném. Sajnos nmár nem mehetek hozzá, nem beszélgethetek vele örömről,bánatról. Mindig meghallgaott. Jun.22-én egy pillanat alatt átment a tulsó partra. Egy testvérem maradt, az is messze távol él. Négyen éltünk, öregedtünk meg a szülőfalunkban.Egyedül maradtam. Nagyon hiányzik. Kicsit anyám volt, anyám helyett, főleg attól az időtől, amikor a szülőanyám elveszitettem. 16 év korkülönbséggel születtünk. Még csak első osztályos voltam, amikor férjhezment. Hogy megsirattam. Nehéz életében mindig derüs, megértő tudott maradni.Számithattam rá több mint 80 éven át.Olyan jó, hogy a születésnapomra elhozták a lányaim.

Mindenre emlékezett, még a telefonszámom is kivülről tudta 96 évesen.

A nagy családja 4 lánya 3 veje 7 unokája, unokamenyei és 4 dédunokája szeretettel vették körül, a lányai sokat segitettek neki. Még az idén is veteményezett a segitségükkel. Halálát megelőző nap cukkinit küldött nekem a legfiatalabb lányától. Jó 2 órát beszélgettünk, rámtelefonált aggódva, hogy nálam van e még, mert a temetőbe is készült az apja sirjához és aggódott érte nem lett tán rosszul a nagy melegben. 

Ilyen volt mindig, mindenkit számontartott, sorsa felől érdeklődött. Tudtunk egymás családjáról.

Ha látogattam mindig vittem neki valamit. Sütit, az éppen 

nálam termő gyümölcsöt, züldséget, vagy  az ételből,amit főztem. Ha nem tudtam menni telefonon kerestük egymást, hol én, hol ő.A temetésre mindenki eljött, még a külföldön élő unokák is. A testvérem sajnos betegsége miatt nem tudott résztvenni, de ott voltak a rokonok, a falubeliek közül sokan. Szeretettel és tisztelettel emlékeztek rá és elkisérték velem együtt utolsó utjára. Mostmár csak a temetőbe látogathatom.

Mig élek nem feledem.