Csí

"Eresz alatt fecskefészek,
fecskemadár sírva nézlek.
Te voltál itt a múlt nyáron,
nem hagytál el mint a párom.
Látlak-e még fecskemadár?
Lesz-e tavasz, lesz-e még nyár?
/:Ha én akkor már nem élek,
azért nálunk rakjál fészket.:/


Minden tavasszal figyelem a fecskék érkezését. Az idén jóval később és jóval kevesebben érkeztek. A tavalyi meglévő fészkeket egy kivételével üresen hagyták. Pedig hogy vigyázok én arra meszeléskor, le ne üssem véletlenül.

A lakóházból a melléképületekbe vezetéken jut el az áram egy vastag műanyaggal borított dróton keresztül. A kerti pihenővel szemben ezen a dróton évek óta megpihent egy fecskepár és kedvesen csivitelt nekem. Próbáltam őket lefotózni, nem nagy sikerrel, mert mikor észrevették, hogy nézem őket nyomban elrepültek.

Az idén egy magányos fecske ül olykor ugyanezen a helyen. Egy ideig azt gondoltam a párja őrzi és melegíti a tojásokat, ám már kikeltek a fiókák - édes négy sárgacsőrű apróság, de az én kis vendégem csak egyedül csivitel nekem a villanydróton.De mindig ugyanazon a helyen, talán egy cm.-el sem odébb. Vajon hazafelé útközben elvesztette a párját és nem talál másikra? Olykor felkapva a fejem odanézek,hogy talán ketten vannak, mert úgy hallik, mintha két hang szólna.

Mikor Fekete István regényét a Csi-t olvastam megsirattam . Olyan emberszerűen írja le az író a szeretetet, a hűséget, amit a beteg társa iránt érzett a Csi-nek nevezett madár.

Esténként párosan repül suhanva az alkonyati égen a többi fecske. Gyűjtik az elemózsiát a sárgacsőrű fiókáik számára. Csak az én árva kis fecském ül egyedül a dróton és csiveg-csicsereg. Vajon mit mesélhet? - de jó lenne tudni a madarak nyelvén.