Tárgyak és emberek

Az üvegváza tisztes kort ért meg a vázák életét figyelemben véve. Negyvennyolcadik évét tapossa nálam. Nászajándékban kaptam az esküvőnkre s bár hihetetlen, túl élte három leánygyermek és hat fiú unoka növekedését. Igaz, hogy többet volt a szekrény tetején, mint az asztalon virággal az öblében. Szép ez a váza a ráfestett két hosszú lábú madárral- talán szürke gémek vagy mik- a nádszálakkal, a pillangóval, lehet, hogy giccses kicsit, de csak hosszú szárú virágok néznek jól ki benne. Mint pl. a képen látható liliom.
Úgy lehet ez a tárgyaknál is, mint az embereknél. Egyik túl él mindent ami elképzelhető, a másiknak meg valami baleset, vagy betegség folytán véget ér a tündöklése.
Amikor a vázát kaptam, a lakodalmam napján, sok szép ajándék társult még hozzá. Gyönyörű cseh étkészlet, igazi porcelán, aminek sajnos már csak töredéke van meg. Eltörött két tál, az összes kistányér, a lapos tányérokból is kettő, de csodaképpen megmaradtak a mélytányérok, a fedeles tál és a mártás kiöntő.Van még egy rózsaszínű üveg süteményes készlet is: nagytányér, hat kistányér sértetlen állapotban. Hogyan-miként maradt meg felfoghatatlan. Ünnepeken, névnapokon használtam ezeket is, akár azokat, amelyek rég kidobásra ítéltettek.
Divat jött-divat ment, a megmaradt kedves tárgyaimra vigyázok nagyon, bár egy rossz mozdulat és....