Pendzsu

A férje becézte igy, miután szép fiatalasszonyként a falunkba hozta.Kislányként csodálattal bámultam a nagy kék szemeit, a csínos alakját, a jólszabott ruhákat rajta.A Porostóra néző kis nádfedeles házban laktak, amit ugy berendezett, ahogy abban az időben 1960 ban a mi falunkban csak kevesen. Maga meszelte szinesre a falakat, csíkot húzott mintákat hengerelt. A felső ház tiszta szoba volt, oda hozta az intarziás hálót,diszítette csipkével, himzéssel,párnákkal,szőnyegekkel,szoba növényekkel.A kicsi konyhát is kicsínosította, sőt a kamrát is átrendezte lakószobának. Kedves, szeretetre méltó modora mindenkit elbűvölt. Szeretett olvasni, sok könyvet kaptam tőle elolvasásra, tanítgatott kötni, hímezni. Imádtam hozzá átszaladni, ha tehettem a veteményes kertünkön át a szomszéd drótkerítésében kapaszkodva a kanális belső partján. Amikor férjhezmentem ott voltak a lakodalmunkban, sőt ő segített az első közös otthonunk kifestésében. Akkor már a főutcára költöztek hármasban, mert időközben kisfiuk született. Az a ház félig kész állapotban volt a nyári konyhában rendezkedtek be és egy mester segitségével és az ő segédmunkájukkal fejezték be a nagy házban lévő hiányosságokat. Ekkor már kevesebbet találkoztunk, de számon tartottuk egymást.Ha összefutottunk az utcán jót beszélgettünk. Minden helyzetre volt egy története. Aztán elvállalta a kézimunka szakkör vezetését, amiből megalakult a Hagyományőrző Nyugdíjas klubb.Én is jártam sok évtizeden át. Tanitgatott bennünket a népművészeti himzésekre, de köthettünk, horgolhattunk, s aki tudott szőhetett is.Soha senkit meg nem bántott, végtelen türelem és kedvesség volt benne.Falusi rendezvényeken majd később a baráti körben jókedvvel tevékenykedett.Közéleti ember volt, ott segített, ahol tudott. Kirándulásokat szervezett és vezetett. Mondhatom soha nem jutott volna el azokra a szép helyekre sok falusi asszony.Voltunk együtt Erdélyben is egy falunapon Koronkán a falubeli néptáncegyüttessel. Csodálatos út volt.A verseket is nagyon szertette,ahogy én is. Idősek napján, szavaló versenyeken egyyütt szerepeltünk. A fia korai elvesztése nagyon megviselte,nem tudta feldolgozni. Talán itt kezdődött a betegsége,ami egyre jobban elhatalmasodott rajta, a hihetetlen emlékező tehetsége felmondta a szolgálatot.Előbb csak a nevüket felejtette el az ismerőseinek, aztán már meg sem ismerte őket. Az utóbbi hetekben sokat gondoltam rá. Mintha megéreztem volna a közelgő halálát. Készültem a lányommal meglátogatni, de elkéstem. Nagyon sajnálom. Nyugodjon békében, legyen Neki könnyű a föld. Ma kísértük utolsó útjára polgári szertartás szerint. Megható volt a búcsúbeszéd és a lélekharang hangja, miközben kísértük a sirhoz.Nagyon szerettem, mig élek szeretettel emlékezem rá.