Junius

Imádom ezt a hónapot...is. De tényleg. Napfényes reggelre ébredni jó korán és ki a kertbe mielőbb. Kint harsogó zöld minden szines virágokkal tarkitva.Kertfeljárás. Itt-ott kihúzok egy-egy gazt, meglocsolom a frissen dugott palántákat. Akár órákra is kint felejtem magamat, mert itt nyirni kell a bokrokat, sövényt, ott a fű vár lenyirásra, de kapálni is kell ezt-azt. Ugy kell magamat beparancsolni gyyógyszert beven ni,reggelizni, kis rendet csapni magam körül. Közben persze lekapkodok pár szem kései földiepret és be is kapkodom azon nyomban. Lebotolok a legalsó udvarra a nagy eperfa alá. Érik a fekete eper. Pár szem lecsuszik, de meg kell néznem a telken a fehér eperfán van e? Hát sokkal satnyább, kevesebb, de édes mint a méz, azt is meg kell kóstolni. Vissza ballagok a középső udvarra ott nagyszemű málna kinálja magát, hát ki tud ellenálni? Talán nem is kellene reggelizni, azért egy piritós kijár, persze cseresznyével, amit a pálya sarkán lévő magról kelt cseresznyefáról szedtem hazajövet a temetőből. Mert oda is kibiciklizek legalább egyszer egy héten és viszem az éppen nyiló virágokból szedet csokromat, meglocsolom, megkapálom a sirkövek előtti virágágyást. Viszem az elszáradt virágot a gerággyánál lévő gyűjtőbe, látom, hogy az árok szépen ki van takaritva és tulnan sárgállik a az érett gabona, azt hiszem árpa. Azt nekem feltétlen le kell fényképeznem, mert annyira szép ilyenkor. Átbotorkálok a bot segitségével az árkon és elémterül a gyönyörű zöldben és sárgában tündöklő határ. Jövet-menet megcsodálom és le is fotózom a tavat, a rétet, a kiserdőt. Gyönyörűek. Most épp a hársfa virágzik, rengeteg illatos fürtös virág lóg rajta. Vágok óvatosan pár ágat ,vázába teszem, isteni az illata, de rájövök, hogy apró bogarak is vannak rajta, hát kirakom a kerti asztalra. Ekkora már eléggé melegszik az idő, behuzódok a jó kis hűvös házamba főzni, mosni,vasalni,takaritani, kicsit tévézni este feléig, akkor megint keresek valami dolgot a kertben és érdekes módon mindig akad.