Tegnap, október 23-án gyönyörű,napsütéses,szélcsendes délujtán volt.Fogtam a botomat és sétálni indultam a Porostó fele. Tulajdonképpen készültem rá, hogy az őszi tavat majd meg akarom nézni. Hát itt volt a pillanat. A szinekben pompázó fák,bokrok vonzottak a tovább sétálásra.
Régen jártam ősszel a nagy tónál,ami tulajdonképpen halastó . Alig ismertem a helyre,úgy megváltozott. A kis fácskák óriásra nőttek,a jurta nem is látszott tőlük. Mintha egyy ismeretlen területen jártam volna. 10 év! Bizonyy minden változik körülöttem és benne én is. Öregszem és ezt el kell fogadnom. Ez az élet rendje. A fák ősszel lehullajtják a gyönyörű sárga leveleiket,de tavasszal újra élednek. Viszont ránk emberekre egyre csak rakódik az évek súlya, betegségek,egyebek,magánosság,befelé fordulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése