A Török lányok

Nem is voltak igazándiból Törökök, hanem láss csudát, ők is Szabók voltak.

Valamelyik felmenőjük volt Török nevezetű s róla ragasztotta rájuk a falu a "csúfnevet"
Úgy néztek ki, akár a harmincas évek fílmjeiben látott vénkisasszonyok.
Piroska, Margit és Teréz. Margit néni valami hírdetésre válaszolva már nem éppen fiatalon férjhezment Győrbe, született egy kislánya, aki gyermekkorában itt nevelődött a keresztmamánál, mivel az anyja műszakozott.Minden szeretetüket erre a kislányra szórták. Piroska néninek is volt fiatal korába vőlegénye, de az esküvő előtt hírtelen meghalt. Szegény Terézhez meg nemigen szólt férfiember. Talán azért volt ez így, mert kilógtak a sorból: már nem tartották magukat parasztnak, hiszen iparos volt a legidősebb,a felsőbb körök meg nem fogadták be őket, mert nem voltak jómódúak.
Szegény Piroskanénit apám csak úgy emlegette Török Pirka. Valami távoli rokonság fűzött minket egymáshoz s mikor az apjuk meghalt a legidősebb vette kezében a kihaló gazdaság írányítását. Volt pár hold földjük, míg a tsz. be nem kebelezte, hát jött Piroska néni apámhoz: " Hallod Imrém, szánts ki a lovaiddal, boronáld, húzasd meg - mikor milyen munka volt soron, majd varrok egy kabátkát napszám fejében. Apám csak morgott, de azért elvégezte a kért munkát.
Mert varró volt Piroska néni. Okleveles varró. Csinosabb ruhát nemigen varrt a faluban nála senki. Főleg, ha az illető is jó alakú volt. Csecses,faros, ahogy azt faluhelyen mondták.Ő varrt a falu első asszonyainak: Tanítónőknek,Pap feleségnek, jegyzőnének, módosabb gazdák lányainak. Rokonság fejében anyámnak, a nővéremnek, sőt még nekem is. Igaz, hogy háromszor is el kellett menni hozzájuk próbálni, ha nem volt jó felfejtette Teréz nénivel az egész ruhát, de amit kiadott a kezéből az szép munka volt.Történt egyszer, hogy az én keresztanyámnak varrt ruhát, aki hát hogy mondjam, sovány, elől-hátul lapos alkatú volt. Próbálták a ruhát egyszer, kétszer, háromszor, de csak nem akart jól állni rajta. Mondta Piroska néninek: Úgy varrd meg, hogy rajtam is úgy álljon, mint Rózsin - ő a nővérem volt- Hát- mondta Piroska néni, ha rajtad is lenne itt-ott kicsivel több a ruha is csinosabb lenne.
Sokat jártak hozzánk, főleg akkor, amikor még sok kisgyerek volt a házunknál.Mivel nekik nem volt, a rokonok gyermekeit kedvelték. Egy alkalommal Teréz tanyázott nálunk, anyu meg kiment egy pillanatra. A szobában csak a három éves bátyám tartózkodott. A tűzhelyen sült a hurka, sercegett. Megszólalt a gyermek bátyám: Te Tölök, kavard meg azt a hulkát. Mindenki Töröknek hívta őket a hátuk mögött. Sokkal később az időben meg is járta az anyjukkal az egyik kollégám.aki nem a falunk szülöttje volt, felnőtt fejjel került ide beházasodva. Valami földügyben járt a mama a tsz-nél és sehogyan sem értette miért van úgy a dolog, ahogy. A kolléga meg győzködte? így Török néni, értse meg kedves Török néni. Az meg, mert hirtelen mérgű volt csúnyán káromkodva mondta: Török néni magának a ...én Szabó Sándorné vagyok.

Téli estéken jártunk hozzájuk tanyázni. Apu jól el tudott beszélgetni Piroska nénivel, értelmes, olvasott nő volt. Mennyi könyv volt a vitrinükben.! Ott láttam először piros bőrkötéses, aranybetűs Jókai sorozatot. Kölcsön is kértem őket és egyre-másra elolvastam a híres Jókai regényeket. A finom,vékony lapokat még forgatni is öröm volt. Aztán a házuk. Más volt a berendezés, mint amilyen házaknál én jártam. Régi míves bútorok voltak a nagy házban -ez vidéken a tiszta szoba- porcelán figurák. Hogy szerettem gyermekként köztük nézelődni.
Később,már a tsz.időkben építkezésben fogtak, új házat építtettek, sátortetőst,három szobásat,amilyet akkoriban mindenki falun. Nem mérhették fel előre a kiadásokat, mert hamar elfogyott a pénzük, a ház évekig félig készülten állt. Egy szobát, meg a konyhát tették rendben, a többi helyiség pucér falakkal maradt. Nem is lakták ezt az új épűletet, csak aludni jártak be,kint volt a varróműhely egy mellék épületben. Ott szorongtak a kicsi kis helységben, itt fogadták az ügyfeleket, itt főztek, télen-nyáron itt éltek reggeltől-estig. A félkész,vakolatlan ház meg kezdett tönkremenni. Valami statikai hibát is elkövetett a mester, aki építette vályogból, mert mély hasadások keletkeztek a falakon. Szegények féltek, hogy egyszer rájuk omlik. Már egészen öreg volt Piroska néni, amikor a keresztlánya tanácsára rendben hozatta, bepucoltatta a házat.Nagy kert tartozott a házhoz, a vége lenyúlt a Sigére. El lehetett látni az Ócska Berettyót szegélyező fasorokig. Gyönyörű volt a panoráma, ha kitekintettünk a lefelé néző konyhaablakon.
Először Margit néni halt meg hirtelen Győrben, majd Teréz is követte,rövíd, súlyos betegség után. Piroska néni nyolcvan év fölötti kort ért meg, betegségéig varrt, majd mikor beteg lett elvitte a keresztlánya, ott is halt meg nála. Halála előtt félrebeszélt,itthon járt a kis falujában. Haza is hozták holtan a messzi városból, egy nagyon hideg, téli napon temettük el Teréz testvére mellé. Nyugodjanak békében.A ház eladásra került, majd le is bontották. Már csak az emlékezet őrzi a házat és lakóit.