Temetés falun

Amikor a harang nem úgy kondul, mint máskor szokott a falusi ember felkapja a fejét.
Halott van. - jegyzi meg és figyelni kezd: kettős harangot húznak e vagy hármast?
Ha kettőst nő hunyt el, ha hármast férfi.
Majd kiballag az utcára és az első járő-kelőtől megkérdezi: Ki halt meg? Ha az egyik nem tudja, a másik már igen. Falun futótűzként terjed a hír bánatról, örömről.
A falu még mindig egy zárt közösség. Érdekli és együtt érez, ha tud segít, amikor látja, hogy a másik embernek bánata van.

A temetésen, főleg ha fiatal a halott, szinte mindenki részt vesz, aki nem beteg, vagy nem nagyon idős. Régen, mikor még háztól temettek,még nem volt ravatalozó, úgy mondták : elmegyek a végtisztességre, elkísérem utolsó útjára. Valóban így is volt, mert a halottaskocsi a háztól a templom elé vitte a halottat, ahol a gyász Isten tisztelet volt és utána a temetőbe kísérte a gyászkocsit a család és a falu népe.

Úgy ötven éve még hívogattak a temetésre rokonokat, szomszédokat, komákat. Csak az ment el, akit hívtak ugyan úgy, mint a lakodalmakba.
Ma már bárki részt vehet,csak a távolban lévő rokonság kap értesítést.
A templom ajtóra és a hirdetőre gyászjelentést tesz ki a család, így értesítve a falut a temetés időpontjáró.

A temetésre is harangszó hívogat, feketében öltözött nők, fehér ingben ünneplőbe öltözött férfiak indulnak a ravatalozó elé ki kocsival, ki kerékpárral, ki gyalogosan.
Sokan sírcsokorral érkeznek és a részvétüket azzal fejezi ki, hogy leteszik a csokrot a már koszorúkkal feldíszített ravatal elé. A sírcsokron fehér szalag van rajta a részvét nyilvánító neve. Manapság sokan művirág csokrokat, koszorúkat csináltatnak , pedig egy pár szál élő virág talán bensőségesebb lenne.

Van polgári temetés, egyre ritkábban és egyházi. A mi falunk csaknem teljesen református vallású. Így e vallás rituáléja szerint temeti a halottat a református lelkész.Először igét olvas fel a bibliából és prédikációt tart, majd elmondja a halott élettörténetét és név szerint búcsúztatja a hozzátartozóktól.Ima és ének következik és elkísérik a gyászolók a koporsót a sírig.
Még nem is olyan régen falubeliek ásták ki a sírt és engedték bele a koporsót, majd behantolták. Ma már mindezt a temetkezési cég emberei végzik.
A behantolás után felrakják a sírhantra körben a sírcsokrokat, álványra a koszorúkat egyházi énekszó mellett.
A temetés úgy fejeződik be, hogy a megbízott közbenjáró megköszöni a részvételt, a virágokat, a sírásók munkáját. A halottnak békés pihenést kíván a földben, lelkének örök üdvösséget a mennyekben.
Ezek után a legközelebbi hozzátartozóknak vigasztalódást kívánnak azok, akik nem lettek meghíva a temetést követő torra. A toron a család és a legközelebbi rokonság, barátok, szomszédok vesznek részt. A szomszéd, vagy komaasszonyok főzték vagy főzik ma is a pörköltet , de ma már sok helyen hidegtálakat kínálnak. Az ételt, italt elfogadja a meghívott rokonság a halott tiszteletére. Kicsit beszélgetnek és távoznak.
A temetést követő vasárnap a prédikáción még megemlékezik a Tiszteletes az elhunytról és részvétét nyilvánítja ki a családnak. Kéri a falubelieket vegyék körül szeretettel a családot gyászukban.
A falusi nők fekete ruhában gyászolnak kevés kivétellel még ma is. Házastársat, szülőt egy évig, testvért fél-egy évig. rokont hat hétig gyászolnak.
Az elhunyt síremlékét egy éven belül elkészíttetik, sokan erőn felül, a sírt gondozzák, látogatják.