A sarok

A sarok két utca találkozásánál van. Kicsi hosszú ház, előtt pad, vagy ahogyan nálunk mondják lóca. Ha beszélni tudna ez az öreg szúette jószág, sok érdekes dolgot elmondana.
Magányosan árválkodik most, pedig hajdanán annyian ültek rajta, hogy volt akinek már hely sem jutott. Vagy hozott magával egy kisszéket, vagy egyenest az árokparti fűre tanyázott le és onnét hallgatta a padon ülőket. Mert téma ugye mindig akadt.
Délutánonként asszonyok foglalták el a kis padot. Gyereket dajkáltak, nyaranta szárazbabot fosztottak, tavasszal zöldborsót,vagy csak kiültek kis tereferére. Három utcából még a harmadik háztól is eljöttek ide, főleg vasárnap délután kimosakodva, tiszta kötényben megtudni mi újság a faluban. Ki kinek udvarol, kit jegyeztek el, mikor lesz a lakodalom, ki maradt el a szerelmétől, ki halt meg - vagy xy-nak milyen nagy kára, milyen nagy haszna esett. Na egy kicsit pletykapad volt ez a lóca, minek is tagadnánk. Tudjuk jól, ha két ember összejön a harmadikról beszél - még a férfiember is, hát még az örök kíváncsi asszonynép.

De nem csak a hírek továbbítására szolgált az ülő alkamatosság. El lehetett itt panaszolni, ha valami nagyon fájt, de örömről, sikerről is beszéltek itt. Az öregebb vigasztalta, bátorította a fiatalabbat s fordítva is megtörtént. Főztek, sütöttek szóban, receptet cseréltek, otthon kipróbálták az újonnan tanult ételt. Klub volt ez a javából, mivel azokban az időkben nem volt még faluház, a férfiak egy része a kocsmában találkozott, de oda asszonyszemélynek tilos volt bemenni. Még olyan is megtörtént, hogy egymással örök haragban lévő asszonyok is kiültek a padra - egymástól a lehető legtávolabb, köztük azok, akik mindkét féllel jóban voltak ide is- oda is beszélgettek. Nyári estéken este nyolc óráig folyt a trécselés, majd kis időre csend lett a pad körül.

Tíz-tizenegy körül fiatal legények foglalták el a padot. Egy sor koma a közeli házakból. Kocsmából hazatérve, vagy az udvarlásból itt beszélték meg a napi történéseket. Nevetgéltek nagy hangon vicceket meséltek, cikizték egymást éjfélig is. Innét indultak portyázásra a szőlőskertekben cseresznyeérés idején, ide tértek vissza és mesélték, hogy megkergette őket a csősz.
Micsoda élet folyt valamikor a pad körül. Mostanában üresen árválkodik a kis pad, a régiek a temetőben, a mostani falusiak nagy része behúzódik és csak magának él.
Azért nem mindenki ám! Mert nyári délutánokon még mindig látni itt-ott kapu előtt tanyázókat. Csak a főutcánkon van legalább egy tucat pad s délutánonként, főleg vasárnap üldögélnek, beszélgetnek férfiak, nők vegyesen. Idősek persze, mert a fiatalok máshol keresik a szórakozást.