Régi szilveszterek

Szomorú, de én már csak az emlékeimből élek szilveszter tekintetében.
Talán tíz éve is van annak már, amikor még együtt a párommal társasággal szilvesztereztünk.
Felréved most az emlékezetemben egy régi-régi szilveszter, az első, amit baráti társaságban a még csak udvarlónak titulált későbbi férjemmel együtt töltöttünk.
A barátjának volt egy telente nem használt szoba-konyhás melléképület, azt fűtötték be jó melegre és ott jött össze a társaság. Ez alig negyvennyolc éve történt 1960 szilveszterén.
Mi lányok felöltöztünk szép csinosan a ma retrónak nevezett divat szerint. Volt egy türkiz színű csíkos ruhám könyékig érő raglánujjakkal.princessz szabású -karcsúsított - egy nagy aranyszínű kerámia gombbal díszítve.Hozzá csipke selyem harisnya, tűsarkú cipellő és csipkekesztyű - hófehér - bizony! Nem adtuk alább mi falusi kis nagylányok. Igaz, hogy fáztunk nagyon az egyszál vékony szövet ruhában, nem beszélve a cipőről. Olykor hazaérkezés után bálból, lakodalomból, mulatságról úgy kellett életre kelteni dörzsöléssel a már kékülő lábunkat, talán még meg is fagyott egy kicsit, mert hát hosszúra nyúlt a búcsúzkodás a kapuban. Hallottuk mi, hogy Pesten némely nő arra vetemedik, hogy csizmát húzzon, hát még ilyet - egy csínos ruhához csizmát! - megáll az ész.
A fiúk természetesen öltönyben, fehér ing, nyakkendő, fényesre suvickolt félcipőben bedobott séróval, bekölnizve jó kis szegfű kölnivel - ez még a jobbik fajta volt, az én udvarlóm ezt használta, ma is érzem az illatát, ha lehunyom a szemem és a levegőbe szimatolok - viszont mások a rettenetesen büdös orosz kölnivel, vagy borotválkozás utáni pitralonnal szédítették a lányokat. Hát némelyik illat valóban szédítően büdös volt.
Hosszú összeeszkábált asztalokat, kétfelől ugyancsak házilag gyártott lócákat raktak be. Az asztalok szőnyeg papirral voltak letakarva, a lócák meg ócska pokrócokkal. Ugyancsak kellett vigyázni, hogy a félrecsúszott pokrócok alól kikandikáló durva, szálkás fa össze ne húzza a szép csipke harisnyánkat.
Mindegy a körülmények ellenére mi bizony jól éreztük magunkat. A fiúk hoztak házibort, szódavizet régi szódás üvegekben,sült kolbászt, fasírtot kenyérrel, mi lányok pogácsát, süteményt.
Zene is volt egy szál hegedüst fogadtak meg a fiúk , talán Kun Gyula bácsit, meg egy klarinétost, az biztos, hogy Kiss Mihály bácsi volt.
Beszélgettünk, Jenő végeérhetetlenül mondta a vicceket, énekeltünk, táncoltunk.
Fiatalok voltunk, szerelmesek, hát hogyne éreztük volna jól magunkat.
Éjfélkor aztán a hirtelen lekapcsolt villany miatti sötétben boldog új évet kívántunk egymásnak, a fiúk meg kiabálták: Szabad a csók !!!