Az én könyvtáram

Könyvet olvasni jó dolog. Jó könyvet még annál is jobb. Hiába a modern hírközlési eszközök: rádió, TV, internet, egyik sem tudja pótolni az olvasás örömét. Nem is értem én azokat az embereket, akik soha könyvet nem vesznek a kezükbe. Azt mondják: én nem szeretek olvasni. Honnét tudják, ha ki sem próbálják.

Belém már gyermekkorban belémivódott a könyv szeretete. Olvasott ember volt az apám, a bátyám. Mikor még nemismertem a betűket a bátyám már akkor felolvasott nekem. Emlékszem betegen feküdtem az ágyban, bekötött torokkal- nagyon fájt a mandulám. Azzal próbálta elvonni a fájdalomról a figyelmemet, hogy olvasott nekem. Először meséket, aztán meg Petőfi János Vitéz c. művét. Mikor oda ért az olvasásban, hogy Jancsi búcsúzott Iluskától keservesen sírni kezdtem.Hogy érinthette meg a gyermeki lelkemet a verssorok fájdalmas szépsége ?- nem tudom.
"Elváltak egymástól, mint ágtól a levél, mindkettőjük szíve lett puszta, hideg tél."
Ma már sajnos értem a szavak jelentését.
Aztán mikor már megtanultam olvasni, jöttek a mesék, ifjusági regények, aztán a szépirodalom.

Pinokkió történetét olvastam belefeledkezve. Anyukám váltig szólítgatott valami munka elvégzésére, de én bizony meg sem hallottam. Mérgében kikapta a szomszédtól kölcsönözött könyvet a kezemből és a tűzbe vágta. Ijjedten kaptam ki a szélén megpörkölődött könyvet és mondhatom ez a tette jobban fájt nekem, mintha megvert volna. Úgy tiszteltem és tisztelek ma is egy jó könyvet, magát az írott betűt, mintha élőlény lenne.

Kamaszlány voltam, amikor a bátyám, aki akkor már bányában dolgozott postán hazaküldött egy zsák könyvet. Olcsókönyvtár sorozat volt ez, amit ő hétről-hétre megvett- talán három forintos könyvek, de világirodalom remekei. Faltam őket egyre-másra. Így ismertem meg azóta is kedves könyveimet: Mórától az Aranykoporsót, Jókai Lőcsei fehér asszonyát, Mikszáth Fekete városát, Tolsztoj Feltámadás c. könyvét és hát Jane Eyrét, meg az Üvöltő szeleket .Kamasz lelkemet elvarázsolták ezek a könyvek és arra ösztönöztek keressek ezektől az íróktól és még másoktól könyveket még és még. Volt Jókai korszakom, meg Mikszáth, Krudi, aztán jöttek az orosz klasszikus, a franciák. Egy időben csak Vernét olvastam, aztán Zólát. Felnőtt fejjel egyre inkább érdekelt a parasztság története - ahonnan én is származom: olvastam egy lengyel regényt Parasztok címmel, aztán Csalogh Zsolt Parasztregényét, még mindezek előtt Móricz Zsigmond , Szabó Pál a falusi élet keserveiről szóló regényeit.Kodolányi: Juliánus barát és a Vas fiai c. regénye is lenyűgözően hatott rám. Aztán Vámos Miklós: Apák könyve. Á!!! felsorolni lehetetlen mennyi jó könyv került életem során a kezembe. Szabó Magdát, Kafka Margitot kedves női íróimat ki ne felejtsem a sorból.
Szeretem Müller Péter, Kornis Mihály bölcs írásait no és nem utolsósorban a verseket Adytól, József Attilától,Petőfitől, Aranytól, Radnótitól stb.stb.stb.
Bocsánat ha kicsit elragadtattam magam, de nem tudja az aki nem olvas milyen örömöket von meg magától.
És ezeknek a számomra kedves könyveknek nem kell feltétlenül a könyvespolcunkon ékeskednie. Igen drágák lettek a könyvek sajnos. De vannak könyvtárak ki lehet kölcsönözni, elolvasás után visszavinni, de valahol a lelkünk mélyén mind ott sorakoznak az emlékezés polcain egytől-egyig ha megérintettek bennünket.