tag:blogger.com,1999:blog-33690650168106212432024-03-05T13:54:07.762-08:00EmbermesékÉlet falunUnknownnoreply@blogger.comBlogger36125tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-37028737019916526122023-07-03T02:57:00.000-07:002023-07-03T02:57:11.185-07:00NénémIgy emlegettem a családomban. Megyek nénémhez. Mondta néném.
Sajnos nmár nem mehetek hozzá, nem beszélgethetek vele örömről,bánatról. Mindig meghallgaott.
Jun.22-én egy pillanat alatt átment a tulsó partra. Egy testvérem maradt, az is messze távol él.
Négyen éltünk, öregedtünk meg a szülőfalunkban.Egyedül maradtam. Nagyon hiányzik.
Kicsit anyám volt, anyám helyett, főleg attól az időtől, amikor a szülőanyám elveszitettem.
16 év korkülönbséggel születtünk. Még csak első osztályos voltam, amikor férjhezment. Hogy megsirattam.
Nehéz életében mindig derüs, megértő tudott maradni.Számithattam rá több mint 80 éven át.Olyan jó, hogy a születésnapomra elhozták a lányaim.<div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Mindenre emlékezett, még a telefonszámom is kivülről tudta 96 évesen.</div><div>A nagy családja 4 lánya 3 veje 7 unokája, unokamenyei és 4 dédunokája szeretettel vették körül, a lányai sokat segitettek neki. Még az idén is veteményezett a segitségükkel. Halálát megelőző nap cukkinit küldött nekem a legfiatalabb lányától. Jó 2 órát beszélgettünk, rámtelefonált aggódva, hogy nálam van e még, mert a temetőbe is készült az apja sirjához és aggódott érte nem lett tán rosszul a nagy melegben. </div><div>Ilyen volt mindig, mindenkit számontartott, sorsa felől érdeklődött. Tudtunk egymás családjáról.</div><div>Ha látogattam mindig vittem neki valamit. Sütit, az éppen </div><div>nálam termő gyümölcsöt, züldséget, vagy az ételből,amit főztem. Ha nem tudtam menni telefonon kerestük egymást, hol én, hol ő.A temetésre mindenki eljött, még a külföldön élő unokák is. A testvérem sajnos betegsége miatt nem tudott résztvenni, de ott voltak a rokonok, a falubeliek közül sokan. Szeretettel és tisztelettel emlékeztek rá és elkisérték velem együtt utolsó utjára. Mostmár csak a temetőbe látogathatom.</div><div style="text-align: left;">Mig élek nem feledem.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA2RWNTHd9GtXwH5Lkr0qkZTQYl1y-9ExiJwHlMHOyoMdDR9S6NxI1uZ6Rob8VXzQ327n_lJaCZKE4Rfi7iC63PEB1pY2dEGtp2Kn6eYSj9gLQas73vUGWCBW4C3yhCaLWfqNrAtGftuLfypJpGhttN0uYzcDNqZW1-K13foQHmOkSbDn5Wsa6V4nPyikE/s1600/csal%C3%A1di%20k%C3%A9pek%20(3).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1199" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA2RWNTHd9GtXwH5Lkr0qkZTQYl1y-9ExiJwHlMHOyoMdDR9S6NxI1uZ6Rob8VXzQ327n_lJaCZKE4Rfi7iC63PEB1pY2dEGtp2Kn6eYSj9gLQas73vUGWCBW4C3yhCaLWfqNrAtGftuLfypJpGhttN0uYzcDNqZW1-K13foQHmOkSbDn5Wsa6V4nPyikE/s320/csal%C3%A1di%20k%C3%A9pek%20(3).jpg" width="320" /></a></div><br /><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-7484118200541666572022-06-16T02:52:00.000-07:002022-06-16T02:58:51.868-07:00JuniusImádom ezt a hónapot...is.
De tényleg. Napfényes reggelre ébredni jó korán és ki a kertbe mielőbb. Kint harsogó zöld minden szines virágokkal tarkitva.Kertfeljárás. Itt-ott kihúzok egy-egy gazt, meglocsolom a frissen dugott palántákat. Akár órákra is kint felejtem magamat, mert itt nyirni kell a bokrokat, sövényt, ott a fű vár lenyirásra, de kapálni is kell ezt-azt. Ugy kell magamat beparancsolni gyyógyszert beven ni,reggelizni, kis rendet csapni magam körül. Közben persze lekapkodok pár szem kései földiepret és be is kapkodom azon nyomban. Lebotolok a legalsó udvarra a nagy eperfa alá. Érik a fekete eper. Pár szem lecsuszik, de meg kell néznem a telken a fehér eperfán van e? Hát sokkal satnyább, kevesebb, de édes mint a méz, azt is meg kell kóstolni. Vissza ballagok a középső udvarra ott nagyszemű málna kinálja magát, hát ki tud ellenálni? Talán nem is kellene reggelizni, azért egy piritós kijár, persze cseresznyével, amit a pálya sarkán lévő magról kelt cseresznyefáról szedtem hazajövet a temetőből. Mert oda is kibiciklizek legalább egyszer egy héten és viszem az éppen nyiló virágokból szedet csokromat, meglocsolom, megkapálom a sirkövek előtti virágágyást. Viszem az elszáradt virágot a gerággyánál lévő gyűjtőbe, látom, hogy az árok szépen ki van takaritva és tulnan sárgállik a az érett gabona, azt hiszem árpa. Azt nekem feltétlen le kell fényképeznem, mert annyira szép ilyenkor. Átbotorkálok a bot segitségével az árkon és elémterül a gyönyörű zöldben és sárgában tündöklő határ. Jövet-menet megcsodálom és le is fotózom a tavat, a rétet, a kiserdőt. Gyönyörűek. Most épp a hársfa virágzik, rengeteg illatos fürtös virág lóg rajta. Vágok óvatosan pár ágat ,vázába teszem, isteni az illata, de rájövök, hogy apró bogarak is vannak rajta, hát kirakom a kerti asztalra.
Ekkora már eléggé melegszik az idő, behuzódok a jó kis hűvös házamba főzni, mosni,vasalni,takaritani, kicsit tévézni este feléig, akkor megint keresek valami dolgot a kertben és érdekes módon mindig akad. <div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgajvq7hvAMyE5AAtTGZmlzeSsaUZUeH3OvzWB7zhPGwhTXP4F6D37bMBZYasutOSqLN9A4DiUYnG-fAwDJXcfTxVH1OINM5hcQQh-EjiA5TfwwHdSWZjnk0fyDGep1qLdZDqPC3iTGvSVufCKmQ2qcJ9no1e29M8C4-oOjvjgm_xRghWg3Xf5nz1sb7A/s4160/IMG_20220616_073556.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="200" data-original-height="4160" data-original-width="3120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgajvq7hvAMyE5AAtTGZmlzeSsaUZUeH3OvzWB7zhPGwhTXP4F6D37bMBZYasutOSqLN9A4DiUYnG-fAwDJXcfTxVH1OINM5hcQQh-EjiA5TfwwHdSWZjnk0fyDGep1qLdZDqPC3iTGvSVufCKmQ2qcJ9no1e29M8C4-oOjvjgm_xRghWg3Xf5nz1sb7A/s200/IMG_20220616_073556.jpg"/></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCB29hajVBkI8QsRGdC5FVqvx_6Cqxvl-fXlsiR0QljVD8yEUZrvdwBd2pqSYn9jP6Zu909BXAK8CDMzKniumAMlGnOJAUUJdrXstWursjjwoYvfvuLzJWlhxgfNPqzLcsaZ5Knh3Jkng0dqUW3xwnRPqkCnajXqhxyThFXiLJaprrKKCEuVPDrgiuQw/s4160/IMG_20220616_072918.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="200" data-original-height="4160" data-original-width="3120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCB29hajVBkI8QsRGdC5FVqvx_6Cqxvl-fXlsiR0QljVD8yEUZrvdwBd2pqSYn9jP6Zu909BXAK8CDMzKniumAMlGnOJAUUJdrXstWursjjwoYvfvuLzJWlhxgfNPqzLcsaZ5Knh3Jkng0dqUW3xwnRPqkCnajXqhxyThFXiLJaprrKKCEuVPDrgiuQw/s200/IMG_20220616_072918.jpg"/></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1twYzXys-SZlmtwfmMTZcTgrO6LN3AZ-C2HeTLbI3_gO2tvLvC0Or7R1MMD4YIvDte5AGG4MOrA6-EGH_rx4Qcrcs4C2vqX7QtAMcV-DJYO7M_OWH2nCPs78SrEoKOMzn2Q-WjkV8Gh1CVD7oQuP6UdNZoisePHXr7xIX-wT0vYgWpvImovy_H6Sdkw/s3622/IMG_20220616_072943.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="200" data-original-height="3622" data-original-width="3114" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1twYzXys-SZlmtwfmMTZcTgrO6LN3AZ-C2HeTLbI3_gO2tvLvC0Or7R1MMD4YIvDte5AGG4MOrA6-EGH_rx4Qcrcs4C2vqX7QtAMcV-DJYO7M_OWH2nCPs78SrEoKOMzn2Q-WjkV8Gh1CVD7oQuP6UdNZoisePHXr7xIX-wT0vYgWpvImovy_H6Sdkw/s200/IMG_20220616_072943.jpg"/></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5S_BbIEIE4VRAfudKZ_muq2XNW-5d0QVNrnqmobzGLuwxJ--DuTYki8nfSb4CQ7YZLrR5jiMCCYyR-7WBo8qDKNS370iStVEfxo6xuS42vSwOhNUynjM5hTHJHw2Bu-JarSre0f7bpBhdvd0x846-lQfZl4Qfu1Z6IPgiqYKlDBXCFihg1Rh8O1ie9A/s4160/IMG_20220616_072018.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="200" data-original-height="4160" data-original-width="3120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5S_BbIEIE4VRAfudKZ_muq2XNW-5d0QVNrnqmobzGLuwxJ--DuTYki8nfSb4CQ7YZLrR5jiMCCYyR-7WBo8qDKNS370iStVEfxo6xuS42vSwOhNUynjM5hTHJHw2Bu-JarSre0f7bpBhdvd0x846-lQfZl4Qfu1Z6IPgiqYKlDBXCFihg1Rh8O1ie9A/s200/IMG_20220616_072018.jpg"/></a></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-90987440473616272242021-08-31T09:03:00.003-07:002021-11-18T01:39:28.444-08:00Pendzsu<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5-aM_Rw9-GWqiJEVX-HruJVf1PLWSsp6RCw10tiZ8YZcU3YswiiDJs0JaHnIK_QaaPjLMVUExbjBft6sdMTaOxlMPQzVALrGw_ISz56D68xrWhmPvYC2RLVZaSaVgCy6oTIBPzXwfkxc/s446/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9sek+%25284%2529.gif" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="200" data-original-height="446" data-original-width="402" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5-aM_Rw9-GWqiJEVX-HruJVf1PLWSsp6RCw10tiZ8YZcU3YswiiDJs0JaHnIK_QaaPjLMVUExbjBft6sdMTaOxlMPQzVALrGw_ISz56D68xrWhmPvYC2RLVZaSaVgCy6oTIBPzXwfkxc/s200/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9sek+%25284%2529.gif"/></a></div>A férje becézte igy, miután szép fiatalasszonyként a falunkba hozta.Kislányként csodálattal bámultam a nagy kék szemeit, a csínos alakját, a jólszabott ruhákat rajta.A Porostóra néző kis nádfedeles házban laktak, amit ugy berendezett, ahogy abban az időben 1960 ban a mi falunkban csak kevesen. Maga meszelte szinesre a falakat, csíkot húzott mintákat hengerelt. A felső ház tiszta szoba volt, oda hozta az intarziás hálót,diszítette csipkével, himzéssel,párnákkal,szőnyegekkel,szoba növényekkel.A kicsi konyhát is kicsínosította, sőt a kamrát is átrendezte lakószobának. Kedves, szeretetre méltó modora mindenkit elbűvölt. Szeretett olvasni, sok könyvet kaptam tőle elolvasásra, tanítgatott kötni, hímezni. Imádtam hozzá átszaladni, ha tehettem a veteményes kertünkön át a szomszéd drótkerítésében kapaszkodva a kanális belső partján.
Amikor férjhezmentem ott voltak a lakodalmunkban, sőt ő segített az első közös otthonunk kifestésében. Akkor már a főutcára költöztek hármasban, mert időközben kisfiuk született. Az a ház félig kész állapotban volt a nyári konyhában rendezkedtek be és egy mester segitségével és az ő segédmunkájukkal fejezték be a nagy házban lévő hiányosságokat.
Ekkor már kevesebbet találkoztunk, de számon tartottuk egymást.Ha összefutottunk az utcán jót beszélgettünk. Minden helyzetre volt egy története.
Aztán elvállalta a kézimunka szakkör vezetését, amiből megalakult a Hagyományőrző Nyugdíjas klubb.Én is jártam sok évtizeden át. Tanitgatott bennünket a népművészeti himzésekre, de köthettünk, horgolhattunk, s aki tudott szőhetett is.Soha senkit meg nem bántott, végtelen türelem és kedvesség volt benne.Falusi rendezvényeken majd később a baráti körben jókedvvel tevékenykedett.Közéleti ember volt, ott segített, ahol tudott.
Kirándulásokat szervezett és vezetett. Mondhatom soha nem jutott volna el azokra a szép helyekre sok falusi asszony.Voltunk együtt Erdélyben is egy falunapon Koronkán a falubeli néptáncegyüttessel. Csodálatos út volt.A verseket is nagyon szertette,ahogy én is. Idősek napján, szavaló versenyeken egyyütt szerepeltünk.
A fia korai elvesztése nagyon megviselte,nem tudta feldolgozni. Talán itt kezdődött a betegsége,ami egyre jobban elhatalmasodott rajta, a hihetetlen emlékező tehetsége felmondta a szolgálatot.Előbb csak a nevüket felejtette el az ismerőseinek, aztán már meg sem ismerte őket.
Az utóbbi hetekben sokat gondoltam rá. Mintha megéreztem volna a közelgő halálát. Készültem a lányommal meglátogatni, de elkéstem. Nagyon sajnálom. Nyugodjon békében, legyen Neki könnyű a föld.
Ma kísértük utolsó útjára polgári szertartás szerint. Megható volt a búcsúbeszéd és a lélekharang hangja, miközben kísértük a sirhoz.Nagyon szerettem, mig élek szeretettel emlékezem rá.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-20854977142047949992021-06-26T06:44:00.000-07:002021-06-26T06:44:06.508-07:00Nyár van,nyár.<p>Klíma változás ide vagy oda, régen is voltak forró nyári napok. </p><p>Visszaemlékszem a talán 70 évvel ezelőtti nyárra és annak egy forró délutánjára. Annyira meleg volt, hogy mi gyerekek én 8, a bátyám 13 évesen ki sem dugtuk az orrunkat az ajtón. Anyukám takarókat terített a mozaikkal kirakott nagy konyhánk kövére és ott hűsöltünk a egy-egy könyvel a kezünkben. A nagy konyha és a nagy ház nem volt használatban csak vendégség idején. Lent a kis konyhában, vagy még attól is lejjebb a nyári konyhában folyt a főzés. Azon a napon egy nagy fazék frissen szedett zöldbableves, tejfelesen, babérlevéllel, kicsi só,kicsi cukor, kicsi ecet hozzáadásával. Hogy az milyen finom volt délutánra kihűlve! Jártunk is rá rendesen. Biztos volt második fogás is, lehet, hogy fánk, arra már nem emlékszem, de a ma főzött idei első bableves eszemben juttatta azt a délutánt. </p><p>Kint szikrázott a nap, a virágoskertben kókadoztak a virágok, egy fuvallat felkavarta a port a szekérbejárón. A tyúkok tátogtak, a kacsáknak, libáknak jobb dolguk volt a kanálisba úszkálhattak. </p><p>Aztán mikor lefelé hanyatlott a nap engedélyt kaptunk arra, hogy fürödni menjünk a Berettyóra. "Aztán vigyázzatok,hogy bele ne fulladjatok, mert agyon ütlek benneteket" hangzott el a tréfás utasítás. Mentünk a Porostón, a kertek alatt, még mindig meleg volt, alig vártuk, hogy megmártózzunk a libafürösztőben. Ott volt a legsekélyebb as víz. Hideg volt nagyon elsőre, meg sáros a széle, míg beértünk a közepére, ahol már homokos volt a sodrástól.Bemerészkedtünk, lemosakodtunk és csak apránként ereszkedtünk a hideg vízbe. Pár perc után egészen kellemes lett, pancsoltunk az ott lévő gyerekekkel. A bátyám mindjárt rábízott egy nagyobb gyerekre és elment úszni a kettős zsiliphez. Ahogy lement a nap, egyre melegebbnek éreztük a vizet és nem nagyon akaródzott kikecmeregni belőle. De jött a felszólítás indulunk haza. </p><p>Én nem mondom, hogy kristálytiszta volt a Berettyó, mindig is sárgás színű volt a hordaléktól, de nem volt fertőzött, nem engedtek bele mindenfélét. Bár a teheneket, lovakat ott fürösztötték, meg a libákat tépés előtt. A sodrás mindig lejjebb vitte a szemetet, meg fene tudja nem volt nekünk semmi bajunk,sem a Berettyó vizétől, sem a mezítláb járástól, sem az éretlen gyümölcstől...na attól néha. Falusi gyerekek voltunk, eperfára másztunk, teletömtük magunkat fekete eperrel, mindenünk szutykos lett tőle, de nem bántuk. Este lefekvés előtt lemostuk, szabadok voltunk, mint a madár. </p><p>"Szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra..." Most visszajött az én emlékezetemben. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9guGW_8I-35EWGr9VCxAvWgfH9dLjoTuVIvZqad6dmancEMLZx0XB6KtZfCVr8VenFG0-7_StALFs_fUGmrnS-g6f3EbsQ7RJs19BMwgHSMf4-ME8yne1Q-hjkgnMbc5KbljXx2pVa4I/s2048/Falum+%252845%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1535" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9guGW_8I-35EWGr9VCxAvWgfH9dLjoTuVIvZqad6dmancEMLZx0XB6KtZfCVr8VenFG0-7_StALFs_fUGmrnS-g6f3EbsQ7RJs19BMwgHSMf4-ME8yne1Q-hjkgnMbc5KbljXx2pVa4I/s320/Falum+%252845%2529.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-NCZYhF-9apU/YNcu3xUQh5I/AAAAAAAAqro/S2BIzxwwausgr2o1Ko50DWNL-f5u2RHwwCLcBGAsYHQ/s960/Falum%2B%252810%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="719" data-original-width="960" src="https://1.bp.blogspot.com/-NCZYhF-9apU/YNcu3xUQh5I/AAAAAAAAqro/S2BIzxwwausgr2o1Ko50DWNL-f5u2RHwwCLcBGAsYHQ/s320/Falum%2B%252810%2529.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4JdK1sECNho5pWcUjXLP0nzhf_GkdVm4IitcvCdjPtp_mH6rKbM1aefrdKoYzUn6Qwf0i7AN5sb8ueaTgcBNdnFOebInSxhTb9Xef093sEQXG8fPoCqh0VobhKExz6GdH3IAQ_wQcjSc/s2048/Falum+%252840%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1535" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4JdK1sECNho5pWcUjXLP0nzhf_GkdVm4IitcvCdjPtp_mH6rKbM1aefrdKoYzUn6Qwf0i7AN5sb8ueaTgcBNdnFOebInSxhTb9Xef093sEQXG8fPoCqh0VobhKExz6GdH3IAQ_wQcjSc/s320/Falum+%252840%2529.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-35261660473343486542019-01-02T06:18:00.000-08:002019-01-02T06:18:12.463-08:00A falu varrónője<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-CNxid-PSii4/XCzIB64RCNI/AAAAAAAAYRo/d5Rrzv-Q6ckcXjTbWFi8YougDgyEmUMsgCLcBGAs/s1600/bubi_400.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="313" data-original-width="640" height="156" src="https://1.bp.blogspot.com/-CNxid-PSii4/XCzIB64RCNI/AAAAAAAAYRo/d5Rrzv-Q6ckcXjTbWFi8YougDgyEmUMsgCLcBGAs/s320/bubi_400.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Már csak volt . Rá emlékezem.<br />
<br />
Valamikor régen volt egy kis ház csaknem a falu végén a temető felé vezető úton. A ház ,mellett nyári konyha műhelynek berendezve. Mesteremberek laktak itt a családjukkal. A falu nagy részének varrónője és a falu nagy részének fodrásza.<br />
De sokszor kinyílt ennek a régi műhelynek az ajtaja. Egyik vendég anyagot hozott varratni, a másik meg hajat vágatni érkezett. Utóbbiak férfiak, fiúk, gyerekek, mert férfifodrász volt a mester Gyula bácsi. Erzsike nénihez meg asszonyok,lányok jártak egy-egy szép ruhát varratni. Én is jártam oda, amikor már a Török lányok kiöregedtek a varrogatásból. Mindig barátságos, kedves légkör fogadott. Miként oldották meg, már nem tudom, de ruhapróba közben sohasem fordult elő, hogy egy férfivendég benyitott volna. Akkor így jó lesz kisjányom? kérdezte Erzsike néni próba közben. Egy kicsit még tessék beljebb venni derékban,csípőben -kértem. Ígérte is, de legtöbbször ráhagyott pár centit, legyen évek múlva is jó az a ruha, ha hízna kicsit a delikvens.Közben jókat beszélgetett, mindenkivel megtalálta a hangot: fiatallal, öreggel. Gyula bácsi meg sütött,főzött helyette, ritka házias volt, mert bizony, ha sürgős volt az új ruha valami lagzi, keresztelő,bál miatt,sokszor hajnalig görnyedt a gép felett Erzsike néni. A sok munkától tönkre is ment a gerince már fiatalon. Kezelésekre járt fürdőkbe, de helyrehozni teljesen nem tudták. Mindezek ellenére mindig csinosan ,fitten jelent meg rendezvényeken, templomban, kézimunka szakkörben. Furcsa de oda is elérkezett.<br />
Aztán nem csak a kuncsaftok keresték fel ám őket, nagy esti tanyázások voltak náluk, komák, szomszédok sokszor átjártak. Volt, aki szinte minden téli este ott tanyázott. Akkor aztán ment a bolondozás, történet mesélés. Jókat nevettek, Erzsike néni közben is dolgozott.<br />
Egyszer aztán eladták a kis házat és a főutcán vettek egy módosabbat, majd idővel elbontották és modern új házat építettek. Külön álló fodrászműhelyt és varróműhelyt alakítottak ki az utca félen lévő hosszú épületből. Sajnos Gyula bácsi aránylag fiatalon korunk betegségében meghalt. Az új ház talán már az ő halála után épült, amikor a fia családot alapított. Jártam oda is varratni, bár egyre inkább kezdtünk rátérni a konfekciós kész ruhákra. Később már inkább átalakítani, levágatni, felvarrni, ilyen dolgokkal jelentkeztünk sokan. Meg jókat beszélgetni, mert mindenhez hozzá tudott szólni Erzsike néni, míg nem jött a betegség. Sajnos a korral járó feledékenység, zavart állapot. Kórház, idős otthon, kórház követték egymást és elkövetkezett a vég. Nyugodjon békében Erzsike néni. Megtartjuk emlékezetünkben. </div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-91763618747103203392018-09-07T07:06:00.000-07:002018-09-07T07:06:52.018-07:00A rehabon.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Gerincprobléma miatt kerültem kórházba. A 3-as szobában kaptam meg az ágyam ,hat személyes szobában idegen betegtársaim közé. Nem ismertem senkit, de alig telt el pár óra össze ismerkedtünk. Olyannyira, hogy magam is csodálkoztam, milyen hamar megnyílunk egymásnak.<br />
Nehéz sorsok bontakoztak ki előttem és a lelki bajokat hamarosan követte a testi baj.<br />
Jelen állapotát mindenki másképp viselte. Volt, aki egyfolytában panaszkodott, míg a másik hősiesen tűrte. A harmadik meg viccet csinált a nyomorúságából és neki volt igaza, mert másképp elviselni talán nem is tudta volna. Ahány ember, annyi természet.<br />
Viszont az az asszonytársam, akinek 3 éve egy bicikli baleset miatt le kellett vágni a bal lábát egy fantasztikus nő. Tulajdonképpen nem is a baleset, nem is a szilánkos törés, hanem a műtétet követő fertőzés vitte el a lábát. Leírni is sok, hogy 22 alkalommal műtötték és még a mai napig sem bírja hordani a műlábat. Mert még mindig tör - szerinte még van a lábcsonkjában csontszilánk.<br />
Én naiv eddig azt hittem, bár irtóztam még a gondolatától is, hogy ha valakinek levágják a lábát,idővel szépen begyógyul és egy értő ember elkészíti a műlábat számára, azzal majd mankó segítségével járni tud. Láttam is ilyen sérülteket az utcán. Csakhogy ameddig idáig elérnek mennyi szenvedést, kínlódást kell átéljenek. Atyám!- és hány féllábú, sőt lábatlan volt az osztályon. Ki ér szűkűlet, ki baleset miatt veszítette a lábát, vagy lábait. Van, aki már az ötödik lábnál tart , de az sem megfelelő, inkább feladja és élete végéig tolókocsiban marad nappalra.<br />
Az én szobatársam is a második lábra várt, amikor befeküdtem a szobába. De nem úgy van ám, hogy ott van a műlábas és naponta hozza-viszi a nem passzoló lábat, de nem ám. Magyar egészségügy! Egy héten egyszer jön csupán. Ha nem jó a szerkezet, a beteg dekkolhat még egy, meg még egy hétig, míg újra próbálhatja. Horrorisztikus egészségesek számára. Persze közben tornásztatják, kap kezeléseket, kap infúzió kúrát, ám idegileg nehéz egyben tartani magát. Ez az asszony bírta. Csak percekre keseredett el néha, mindig jókedvű volt, mókamester. Megőrizte a kedélyét, amiben a nagy családja is segített. A férje, aki minden nap bejárt hozzá, mivel ő is kezeléseket kapott szintén egy kedves, közvetlen öregember , nekem az orosz népmesékben rajzolt nagyapókat juttatta eszembe.<br />
Ennek a párnak négy lánya, 13 unokája és 13 dédunokája van. Az unokák már felnőttkorúak. Naponta megjelent látogatóban, hol egyik, hol másik. Szebbnél-szebb fiatalok. És a mama úgy tartja a kezében a családi szálakat, akár a csipkeverő. Személyesen, telefonon tanácsot ad, megszid, de azt is olyan kedvesen, szeretettel teszi, hogy csak bámultam. Igazi mesebeli nagymama. Kívánom Neki, hogy legyen ereje talpra állni 72 évesen.<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-80848585467722625432018-01-25T01:49:00.001-08:002018-01-26T23:42:05.789-08:00Beugrott.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága."</div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
1900. 01. 25. - 118 éve született Fekete István író, költő.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZWpeDW1iLTVJ_qEoNMIC9KSBTBzBJNLQivah_vje-42nWuJjMMa7N2F4TZ9k4Hlq8RjW_HbC8j1MS-83LOANMaJtiUUsgW9Vt12A2DdtV4ehCYIW82amd9GuolVRAcJ0Y_zQfF-fxiUU/s1600/9a9099e801a439c6a6565ae8e6ef78f4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="314" data-original-width="237" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZWpeDW1iLTVJ_qEoNMIC9KSBTBzBJNLQivah_vje-42nWuJjMMa7N2F4TZ9k4Hlq8RjW_HbC8j1MS-83LOANMaJtiUUsgW9Vt12A2DdtV4ehCYIW82amd9GuolVRAcJ0Y_zQfF-fxiUU/s1600/9a9099e801a439c6a6565ae8e6ef78f4.jpg" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Igen! Annyira igaz az idézet. Nagyképűen hangzik így közel 75 évesen, de bizony szörfözgetek a világhálón. Ami érdekel, ott megállok, nézelődött. Olvasok érdekes írásokat,cikkeket,de szívesen nézegetek fotókat is -nem csillogó,villogó,giccses,-hanem a természetet, a régmúltat idéző képeket. Így találtam a printeres oldalon a házi állatok oldalra. </div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Mennyi emléket felidézett bennem pl. a fenti fotó. </div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Kiskamaszként sokszor felkerestem a nálam 16 évvel idősebb nővéremet minden évszakban. Télen mentem a nagy hótorlaszok között, úgy január vége lehetett, Vince nap táján. Vakítóan sütött a nap, a háztetőkről lelógó jégcsapok olvadoztak.Olvadt a hó a tetőkről és megduzzadtak a "Malomvégen" is a kanálisok.Akkor még kijártak a libák,kacsák az utcára és vígan fürödtek. A hófehér gúnárok vigyázták a csapatot és mérgesen nyújtogatták a nyakukat az ott járók felé. Bizony féltem tőlük, pedig nekünk is voltak libáink. A mi gúnárunk ismert és nem volt hamis. Viszont ezek az idegent látták bennem és én bizony szaladtam előlük befelé,ők meg utánam. Hú!-de élesen látom ezt a pillanatot.</div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Régen a gyermekek is kivették a részüket a ház körüli munkákból.Leginkább az állatok őrzése volt a feladat tavasztól-őszig. Az előző évi állományból meghagyott tojók tél végén letojták a nagy fehér tojásaikat. A gúnárok gondoskodtak a megtermékenyítésről. Aztán ezek a tojók elkotlottak és áprilisra kikeltették a pici,pelyhes kislibákat. Imádni valóan édesek voltak, hányszor figyeltem őket ugrásra készen, mert bizony az anyjuk is csípett felém, féltette őket nagyon. Aztán kikerültek a fészekből, előbb az udvarra, aztán óvatos tereléssel leballagtak a kert alá a gyepre. Olyan kis gyenge volt némelyiknek még a lábacskája, hogy bukdácsolva haladt, leült előttem. Felvettem és babusgattam kézben, míg leértünk a hosszú veteményes kerten át a Porostóra. Nem volt ám egyszerű a kanálison lévő hídon áthajtani őket. Mikor végre leértünk vígan csipegették a friss,gyenge gyepet. Abban az időben szinte minden háznál tartottak a többi állat mellett libát,kacsát. Így a többi gyerekkel a Porostó volt a játszóterünk. Így szoktattuk le a kacsákat is a kanális vizére. Lefelé még ment is könnyen a dolog, de mikor rájöttek az ízére a fürdésnek,keserves volt kihajtani őket.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-FOgOAgHs7Tw/WmmoF_5xO4I/AAAAAAAAWn8/wV8LnH9cfBgGx9LTyEkQGyjgbGgwKPd6wCLcBGAs/s1600/kacsasorban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="427" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-FOgOAgHs7Tw/WmmoF_5xO4I/AAAAAAAAWn8/wV8LnH9cfBgGx9LTyEkQGyjgbGgwKPd6wCLcBGAs/s320/kacsasorban.jpg" width="213" /></a></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Körben a falu körül fehérlett a zöld fű nyárra a nagy csapat libától.Ha nyári záporok jöttek, megszaladt a víz a libalegelő közepén, oda már mi is begázoltunk utánuk és tépés előtt jól lefürdettük őket. Ha viszont aszályos,száraz volt a nyár,még a Berettyó sekély részéhez, a libafürösztőhöz is lehajtottuk őket,hogy szép,tiszta legyen a tolluk a tépésre. Aztán jött a nyár, az aratás után tarlóra hajtottuk a libákat. Bár akkor még kézi aratás volt a péterszegi határban és a gazdák gondosan felgereblyézték az elhullott kalászokat, azért mégis találtak a libák szemet, vagy széttaposott kalászt. Arra vigyáztunk, hogy a keresztben rakott kévékhez ne menjenek, sem a szomszédban növekvő kukoricásban. Akkor sem unatkoztam, ha egyedül voltam, mert az olvasnivaló mindig velem volt és jól szórakoztam. Fél szemem a könyvön, fél szemem a libákon. A hazafelé úton egymásután ballagtak libasorban, én meg még útközben is olvashattam. Azt mondják arra, akit butának tartanak: liba, pedig megvolt azoknak a magukhoz való eszük. Megtanulták a járást hazafelé, soha más kapujánál nem álltak meg, csak a mienknél. </div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Mikor férjhez mentem minden évben neveltem baromfit, kacsákat, libákat csak egyszer. Úgy, mint gyerekkoromban leszoktattuk őket a kert alá a gyepre, a vízre. Nyári nagy zivatarok idején magunk is bőrig ázva szedtük össze őket ,sokszor a kötőnkbe, mert kicsi korukban még elázott a pelyhes testük és hamar elfáradtak, csak a vízben voltak nagy legények. Aztán mikor fehérre nőttek, esténként már maguktól feljöttek a vízről és ott hápogtak a kapuban. Azok,akik a falu vége felé laktak,vagy a kerteken át lehajthatták a libát,kacsát, nem nevelték őket az udvaron a baromfiak között. A kacsákat saját használatra neveltük, kétszer megtéptük és utána tömtük, hizlaltuk. Olyan ízes kacsasültet nem lehet sütni a nagyüzemi módon nevelt kacsákból, mint a háziból lehetett. De volt is baj velük elég, míg az asztalra kerültek ropogósra sütve. </div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
A libanevelés keményebb dolog volt. Különösen tépéskor, töméskor nehéz volt velük bánni, mert erősek voltak, csaptak a szárnyukkal és haraptak a csőrökkel. Mindezek ellenére sok falusi asszony nevelt libát, mert az őszi iskolakezdésre a leadott hízott libák árából jutott egy kis pénzmaghoz, amiből a gyerekeinek cipőt, ruhát,könyvet, füzetet vásárolt. Nem volt még családi pótlék, semmi támogatás. Mindenki úgy élt a pár holdnyi kis földjéből, ahogy tudott. </div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Így leírva nem is volt ez olyan könnyű dolog, sőt nagyon is nehéz, mégis nosztalgiával gondolok azokra az időkre, mert fiatalok voltunk, erősek, bírtuk a munkát</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-71249765529726671522016-10-11T01:23:00.001-07:002020-02-23T00:17:42.360-08:00Vissza az időben.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-w26V-H309wQ/Tf4N5kMwzKI/AAAAAAAAFVk/p-Ta5W5p6qU/s1600/vir%25C3%25A1gok%2Bpaddal.jpg"><span style="font-size: 14.0pt;"><br /></span></a></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Képzeletbeli utazás az időben, avagy milyen lehetett hajdanán
falunk Szentpéterszeg és hogyan élhettek benne őseink.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><span style="font-size: 14.0pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzgdeXKJdi5Qr_RBExg6Qxk9tFDnFJLzZYREIcGG9lky7C03RmQssLzGpbLUucuZhaIEy6tKdEOPcw7ZjVXXAn91V8ZfjcK_r7BSixsJ3VOC3Pjo3rvFh3O2_yd8OT_cWM5SNys3qq0Co/s1600/%C3%B6reg+h%C3%A1z.jpg"><br /></a></span></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9FymxOoQJF4lzUuxGqJ2X3rO1iM-pzueSLt6dn_rgxo-bHXL9MbHPJ9JgI8kOjCTAe-GojDcK7z8E-2QvNGs-inFEU7LYhje9qRyhqsMSIXGxA_t2d-sreH5zTsvjRo5M1W2IzVfdEwY/s1600/r%25C3%25A9gi0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9FymxOoQJF4lzUuxGqJ2X3rO1iM-pzueSLt6dn_rgxo-bHXL9MbHPJ9JgI8kOjCTAe-GojDcK7z8E-2QvNGs-inFEU7LYhje9qRyhqsMSIXGxA_t2d-sreH5zTsvjRo5M1W2IzVfdEwY/s320/r%25C3%25A9gi0.jpg" width="320" /></a></span></i></div>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmS1Fend48I61ktYwsHqFAjS6dhhx54IrVCc3eWHAYXno-imZOnvdR1h0Gu5cNNHuKriBWJ_LQbFe-06in2j5yekx9_DKXtwZEL33GcDLHklsv29a15OgJctyfMjRgkcPuEGIztgOmqHU/s1600/h%25C3%25A1z+kut%25C3%25A1gassal.jpg"><span style="font-size: 14.0pt;"><br /></span></a></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Repüljünk vissza képzeletben 160-180 esztendőt és nézzük meg, milyen volt
kis falunk akkoriban!</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A jószerével a főutcából álló falut füves térség vette körül, itt-ott
mocsaras, zsombékos foltokkal. A falu közepén zsindelytetős templom, szemben
vele magasabb, több helységes lelkészi lakás állt. Sárból vert, alacsony
parasztházak és néhány módosabb, magasabb, vályogból épült ház szegélyezte a
földutat.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A pici tűzfalas, kontyos parasztházakon az utca felé két ablak nézett
apró, vaksi szemekkel. A kert felől a házon középütt az udvarra nyílott a
pitvarajtó; az ajtó mellett jobbról pici ablak, balról a padlásfeljáró ajtaja
volt. Az alsó része a háznak kamraként szolgált. A padlás a szemes termények
tároló helye volt. A ház frontjában néhány gazdasági épület állt. A
módosabbaknál volt ló- és tehénistálló, disznóól, baromfi ól, csűr, a csűr
alatt pince. A szegényebbeknél fészerszerű építményekben egy-két malackát, pár
tyúkot tartottak. A krumplit, káposztát, zöldségféléket földbe ásott, kerek
vermekben tárolták. Az utca felől a kerítés deszkából vagy napraforgókóróból
készült.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A porták mutatták a család vagyoni állapotát. Cselédek, kisbérlők lakták
az alacsony, szegényes házakat; földdel rendelkező gazdák a nagyobbakat. Járda,
kövesút nem volt a faluban. Az udvarokon az ásott kutak kútágasukkal
ágaskodtak. Itt itatták az állatokat és a konyhára is innen vittek vizet. Az
ivásra, főzésre használt vizet a Berettyóból hordták az asszonyok és a nagyobb
gyerekek. A mosás is a folyón történt, a mosott ruhát a füvön szárítgatták. A
nagy sodrású, tiszta vizű Berettyó nyáron a szórakozás színtere volt. Ide
jártak fürdeni a fiatalok, igaz, itt mosták le az állatokat is.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A házakban a konyhából nyílott őseink hálószobája. A nagy ház
jószerével ágyakkal volt berendezve. A családokban általában sok volt a
gyermek, sok helyen még az előző, elidősödött generáció is a nagy házban vagy a
kamrából kialakított alsóházban lakott.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWLDUQe3uBEDk_aggaZCSqxMOaAHift2aPSjb30CW3ZDEJMMUS9K2iqWZEsAkjWZ99M3XFpyJBzqB4BdK72c4xHgxSvq4YAqu09ssfsQoncwP_7SMuIf_LlG7eXG86XsU-BhwZ5b8vbsU/s1600/r%25C3%25A9gi+10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWLDUQe3uBEDk_aggaZCSqxMOaAHift2aPSjb30CW3ZDEJMMUS9K2iqWZEsAkjWZ99M3XFpyJBzqB4BdK72c4xHgxSvq4YAqu09ssfsQoncwP_7SMuIf_LlG7eXG86XsU-BhwZ5b8vbsU/s320/r%25C3%25A9gi+10.jpg" width="254" /></a></div>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><span style="font-size: 14.0pt;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-ZHvFxeDgNFs/UMWxS0E_7AI/AAAAAAAAG-k/PodJpBqAmmE/s1600/berakott+sp%C3%B3r.jpg"><span style="color: black;"><br /></span></a></span></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A házat a kemence uralta. A kemencébe télvíz idején reggel és délután is
befűtöttek, és itt sült a család kenyere is heti vagy kétheti rendszerességgel,
a család létszámától függően. A kenyérsütés a gazdasszony feladata volt, de a
tizenkét év körüli lányok már besegítettek a tészta dagasztásába. Egy-egy
sütéskor három nagy kerek kenyér sült és a tésztából szakított kis cipók adták
az aznapi reggelit. A kenyeret forró nyarakon is meg kellett sütni, ám ilyenkor
olyan meleg volt a házban, hogy aki tehette, a szabadban éjszakázott. Sütöttek
még kenyértésztából lángost a kemence meleg kövén és kenyérlepényt tepsiben. A
lángost tejfellel kenték meg, a lepényt kapros túróval töltötték. A kemencében
sült krumpli, sült tök, de bableves is főtt, füstölt hússal vagy töltött
káposzta. Vasárnap, amíg templomban volt a család, a kemencében főtt az
aranysárga tyúkhúsleves.</span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-3qDs1SQ2Bus/V_8tqkm0U0I/AAAAAAAAUWs/iCzf-7tbZSwWoUH_hax2y0YZ5QJYkT_dwCLcB/s1600/r%25C3%25A9gi5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-3qDs1SQ2Bus/V_8tqkm0U0I/AAAAAAAAUWs/iCzf-7tbZSwWoUH_hax2y0YZ5QJYkT_dwCLcB/s320/r%25C3%25A9gi5.jpg" width="259" /></a></span></i></div>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgef21QRiwbJqHkVoJ87FCkGfpZsojtLQRJPEPb1JqjVJcske-uKEDOr3F39Pw6fKpEtiwriy5uIJ_WT_k1Sd3eyGjnaWiS9ElC5r8004j9mIboBN5L_PA6LOO6IYNbg6XTEonUJ9yVqfw/s1600/gazdag+portabels%C5%91.jpg"><span style="font-size: 14.0pt;"><br /></span></a></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Az ablak alatt egy nagy karos lóca állott, előtte egy nagy asztal, kisebb
lócával vagy székekkel körülvéve. Itt étkezett a családfő, a nagyobb
családtagok és a béres is, ha volt a családnál.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A gyerekek a kemencepadkánál lévő kis asztalnál ettek. Az anya a nagy
asztal sarkánál vagy a gyerekek közé ülve evett, tányérját kezében tartva állt
a családtagok rendelkezésére. Az idős nagyszülők is inkább a gyermekek és a
kemence közelében étkeztek.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Volt még a házban egy-egy komód a sarokban, téka a falon; vásári
portékát, festett cserépedényeket tartottak bennük. A ruhaneműt láda őrizte, a
lábbelik, csizmák szegre akasztva lógtak a falon. Az ablakon kézzel szőtt,
színes fonállal mintázott függönyök lógtak. Az ágyakat vásári takarókkal
fedték. Gerendáról lelógó petróleumlámpa világította meg esténként a házat.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A kemencét a pitvarból fűtötték. Szabad kémény volt, az alatta lévő
berakott pórban készült az étel. A főző- és étkezési edényeket stelázsin és a
falra akasztva tárolták. Volt még ott egy úgynevezett asztalszék. Ez egy
alacsony asztalka volt, amelyet a főzés során tárolási célra használtak</span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghpmqdUI3cojQVtCj0usosCqQj81AL34u9chJVKCtK4CmiWHgeBrzzCF-p9RpnDpqpqb1Gcd6DE0SjgcT7oTlClfuWG13eEdBTooSHEyjFDteiOK5X7AYApE0DbM32BcEW22j6cXN8JA4/s1600/r%25C3%25A9gi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghpmqdUI3cojQVtCj0usosCqQj81AL34u9chJVKCtK4CmiWHgeBrzzCF-p9RpnDpqpqb1Gcd6DE0SjgcT7oTlClfuWG13eEdBTooSHEyjFDteiOK5X7AYApE0DbM32BcEW22j6cXN8JA4/s1600/r%25C3%25A9gi.jpg" /></a></span></i></div>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">
</span></i>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Mivel sem járda, sem köves út nem volt a faluban, sáros időben nehéz volt
a közlekedés. A földekre gyalogosan vagy ló-, illetve tehénszekérrel jártak. A
föld megművelését, a termés betakarítását többnyire kézi erővel végezték. Ekét
szántáskor, vetőgépet a szemes termények vetésénél használtak. A kalászosokat
zsákból kézzel szórták a földekre, utána beboronálták. Akiknek nem volt lova,
tehene, másokkal műveltette a földjét. Fizetségként saját két keze erejével
szolgált.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A káptalani birtok Tépe határában, a falutól jó öt kilométerre volt. Ide
gyalogoltak ki napszámba a szegényebbek. A birtokostól vagy a módosabb
gazdáktól béreltek felesben, harmadában egy-egy kis földecskét.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A templom mellett volt egy fiú és egy lány iskola, ahol írni, olvasni,
számolni úgy-ahogy meg tanultak a gyerekek. Általában négy osztályt jártak,
mert tíz év felett már munkára voltak fogva. Sok gyermek, főleg a káptalani
birtokon lakók egyáltalán nem jártak iskolába. Ők analfabéták maradtak. Az
iskolában a gyermekek magyarul tanultak, de hivatalos helyen a német nyelv volt
a kötelező. Ezért a felnőttek ügyeik intézését a helyi bíróra, jegyzőre bízták.
Osztrák uralom alatt állott az ország.</span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-hhM9gMHP4cE/V_8uZRexPMI/AAAAAAAAUW4/NxjAkEU1DVcCPZgmfwk-wWiA7zickQd_QCLcB/s1600/r%25C3%25A9gi4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-hhM9gMHP4cE/V_8uZRexPMI/AAAAAAAAUW4/NxjAkEU1DVcCPZgmfwk-wWiA7zickQd_QCLcB/s320/r%25C3%25A9gi4.jpg" width="188" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicLNp5686koNl77z8wC4MAbI9GVmeN5U6fH3GaUmtTn9Xx8PQqe8LhFXW1bwfkqo0HTUbrR5T_qDsUknkXfkRhyphenhyphenciu73PGVpBgkYlZGs8IrQN9cqZIiCOfGsQRvqCKFHiYQcPiILpnhZI/s1600/n%25C3%25A9prajz+4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicLNp5686koNl77z8wC4MAbI9GVmeN5U6fH3GaUmtTn9Xx8PQqe8LhFXW1bwfkqo0HTUbrR5T_qDsUknkXfkRhyphenhyphenciu73PGVpBgkYlZGs8IrQN9cqZIiCOfGsQRvqCKFHiYQcPiILpnhZI/s320/n%25C3%25A9prajz+4.jpg" width="234" /></a></div>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A nők ezekben az időkben hosszú szoknyát hordtak, amely nyáron vékonyabb
anyagból, télen vastag posztóból készült. Hozzá pruszlikot (bő ujjú inget), mellényt
viseltek. Télen kis ködmönnel vagy nagy nyakbavaló berlinerkendővel védték
magukat a hidegtől. A fejüket nyáron delin kendővel, télen posztókendővel
kötötték be. Színes ruha csak a lányoknak dukált, a menyecskéknek már vissza
fogottabban kellett öltözniük. Harminc év fölött már csak a barna és a fekete
színű ruha volt elfogadott. A nők akkoriban idő előtt öregnek látszottak.</span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-pELLODpnF7k/V_8uo6Y82TI/AAAAAAAAUW8/OJEoUE5DLwEugkr1SfAI4E6jHRaWnGk5QCLcB/s1600/r%25C3%25A9gi3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-pELLODpnF7k/V_8uo6Y82TI/AAAAAAAAUW8/OJEoUE5DLwEugkr1SfAI4E6jHRaWnGk5QCLcB/s320/r%25C3%25A9gi3.jpg" width="235" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A férfiak a munkában bő szárú inget és bő gatyát viseltek csizmával.
Ünnepi alkalmakkor fekete szövet vagy posztó priccses nadrágot, magas szárú
bokszcsizmát, fehér, magas gallérú inget, fekete mellényt, kiskabátot hordtak.
A téli felső viselet fekete posztó rövid kabát volt kucsmával, nyáron kalapot
hordtak.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A gyerekek (fiúk, lányok egyaránt) egész kis korban pendelyt (rövid ruhácskát)
viseltek, később a kislányok térd alá érő, delénből vagy parkettből (ünneplőre
selyemből) készült ruhát hordtak, pamutharisnyával, száras cipővel vagy
csizmácskával. A fiú gyerekek a felnőttekhez hasonlóan bő inget, gatyát, fekete
mellénykét, csizmát viseltek. A nyári hétköznapokon, hogy kíméljék a
lábbeliket, mezítláb jártak.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A kisfiúk haját csaknem kopaszra nyírták, a lányok haját két ágú
varkocsba fonták, színes szalagot kötöttek belé. Az asszonyok haja simán
hátrafésült kontyba volt csavarva. Hajadonfőt csak a lányoknak illett lenni,
ahogyan azt a „hajadon” szavunk is mutatja.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A gyermekek nyolc-tíz éves kortól besegítettek a munkálatokba. Kezdetben
az állatokat őrizték, később a fiúk a mezei munkákba, a lányok a ház körüli
teendőkbe segítettek be. Tizenkét éves kor után, betakarítás idején fiúk és
lányok egyaránt mentek a földekre.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Az ük szüleink ilyen körülmények közé születhettek és a falu többi
lakójához hasonlóan élhették le egész életüket.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Hol, miként szerették meg egymást? Isten útjai kifürkészhetetlenek. Soha
nem tudhatjuk meg, hogy miért pont egymást választották, amikor rajtuk kívül
még annyi fiú és lány volt a faluban.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A gyerekek és fiatalok kedvelt találkozási helye volt a kertek alatti
füves térség, a Porostó. Itt őrizték a lányok a libákat, a fiúk a birkákat,
teheneket, lovakat. A Porostó nagy játékok, gyermekkori szerelmek színtere
volt.</span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-ImsqD1MxaE4/V_8wwX_c6lI/AAAAAAAAUXU/Qi9Hgwj_l3snn676MKGAQKK_ZwbgE37kACEw/s1600/%25C3%25B6mlesztett%2B006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-ImsqD1MxaE4/V_8wwX_c6lI/AAAAAAAAUXU/Qi9Hgwj_l3snn676MKGAQKK_ZwbgE37kACEw/s320/%25C3%25B6mlesztett%2B006.jpg" width="320" /></a></span></i></div>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><span style="font-size: 14.0pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOQTBhqJO215LcdRL2zZHITwsx_lZRxifXvOVQ5nGjnWsMkGpzM6YS5slZAqjz9IualA0qbadPlc-aVX-MPvK61NBZbOQFq38aksj_LoxsApSYIKZ0nFB0wmc6-VeaNfdU_4Vfv0KDoks/s1600/falum.JPG"><br /></a></span></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i><br />
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Másik találkozási hely a templom volt, igaz, hogy itt csak a szemek
beszélhettek.</span></i><br />
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> A fiatalok a karzaton ültek, balról a lányok, jobbról a fiúk. A
karzat két fele messze volt egymástól. A lenti padokban az elosztás a
fentiekhez hasonlóan alakult: balról az asszonyok, jobbról a férfiak ültek. Az
emberek szívesen jártak templomba. A református lelkész a Bibliából vett
idézeteket magyarázva szépen okította őket. Meg aztán, ilyenkor ott lehetett
hagyni a munkát, fel lehetett venni az ünneplő ruhát és kicsit
kiszakadtak a mindennapok egyhangúságából.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Vasárnap délután a főutca volt a korzó, ahol a lányok ünneplőbe öltözve,
kart karba öltve sétálgattak. A fiúk a sarkokon lesték őket és ha úgy alakult,
pár szót váltottak egymással.</span></i><br />
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A dörzsölő is fontos helye volt a találkozásnak, a szórakozásnak. A
kender feldolgozásának egyik fázisát végezték el a dörzsölőben a lányok és a
fiatalabb asszonyok. A dörzsölő mindig egy lányos háznál volt, ahol összejöttek
a barátnők, rokonok és szomszédasszonyok. A munka során a kendert mezítláb a
sarkukkal, talpukkal dörzsölték puhára. Később megjelentek a legények, fiatal
férjek is nótaszóval, zenésszel és munka közben folyt az évődés, a nóta és
munka után a tánc.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Még ennél is látványosabb barátságok, szerelmek szövődtek a lakodalom
előtti csigacsinálókban és a lakodalmakban. A menyasszony szüleinek házánál
gyűltek össze a lagziba meghívott lányok, asszonyok a nagy napot megelőző
vasárnap, hogy elkészítsék a lakodalmi húslevesbe való csigatésztát. Kézzel
gyúrták, nyújtófával nyújtották, csigacsináló segítségével készült ez az ünnepi
levestészta. Természetesen itt is jelen voltak a férfiak, folyt a viccelődés,
beszélgetés, nótázás a munka alatt. Munka után kalács, meleg bor, tejeskávé
várta a vendégeket, aztán következett a tánc hajnali egy-két óráig. A legények
már itt kinézték maguknak azt a lányt, akivel az esküvőre párban mentek és
akivel a lagzin együtt szórakoztak.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A lakodalom általában szombaton volt, de előfordult, hogy szerdán
tartották. Az ünnepség 9-10 óra körül kezdődött a lányos háznál. 12 órakor
indult a násznép az esküvőre. Onnan visszaérkezvén ebéd várta őket, ami
legtöbbször birkapaprikás volt. Hozzá jó házi bort ittak, utána süteményként
fánkot, csörögét szolgáltak fel. Ebéd után estig folyt a nótázás, beszélgetés,
tánc a zenészek közreműködésével. Sötétedés után elbúcsúzott a menyasszony a
szüleitől, testvéreitől, barátnőitől, rokonaitól és a násznép elkísérte a
vőlegény szüleinek házához. Itt kaláccsal, meleg borral várták a násznépet,
majd a vendégek hazamentek. 8-9 óra körül, az esti vacsorára csak azok jöttek
vissza, akik a vőlegény szülei által lettek meghívva. A „hérísz”, a menyasszony
szülei és legközelebbi rokonai közvetlen a vacsora előtt érkezett. A menü
húsleves volt csigatésztával, borjúpaprikás, bor, sütemény. Vacsora után
éjfélig táncoltak. Éjfélkor következett a menyasszonytánc. A vőfély, aki a
lakodalmat levezette, egy tálat tett az asztalra. Az ara levetette a
menyasszonyi ruhát és újasszony-ruhába (feketébe) öltözött. Copfját
kibontották, haját felkontyolták és kendővel bekötötték. Elkezdődött a menyasszonytánc
az új asszonnyal és az új emberrel. Tánc után pénzt tettek a vendégek a tálba.
A pénz összege attól függött, hogy milyen rokoni viszonyban állt a vendég az
ifjú párral. Nem volt nagy összeg, ami a tálban összegyűlt, de elégnek
bizonyult arra, hogy az új pár a pénzzel és az ajándékba kapott háztartási
eszközökkel elkezdje a közös életet. A fiúk rendszerint 19-26 évesen, a lányok
17-19 évesen házasodtak. Általában egy éven belül megérkezett az első gyermek,
s aztán hamarosan a többi.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Akinek tehetsége volt, saját kis házat épített, de a többség a szülőknél
vagy nagyszülőknél húzta meg magát. Nehéz elképzelni, miképp fértek el annyian.
A szegényebb családból származó új házasok harmadában, felesben földet
béreltek, állatokat tartottak. Eladták a felesleget, ebből ruházkodtak vagy
gyűjtögettek saját házra, földre, de a gyermek rendszerint előbb jött, mint a
megtollasodás.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Dédszüleink világra jöttekor a családok éppúgy éltek, mint sok
generációval korábban.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Ezekben az időkben a politikai viszonyok rosszabbak voltak, mint
korábban. Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után következtek a
megtorlások. Falunkból is harcolt huszonöt férfi a szabadságharcban,
közülük többen meghaltak.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><img height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-oNm55u-5K8A/UMXX-8Nwn7I/AAAAAAAAG_U/a9D7HwocPjE/s320/marokszed%C5%91k.jpg" width="320" /><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><span style="font-size: 14.0pt;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-oNm55u-5K8A/UMXX-8Nwn7I/AAAAAAAAG_U/a9D7HwocPjE/s1600/marokszed%C5%91k.jpg"><br /></a></span></span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"> </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A paraszti élet folytonosságot követelt. Szántani, vetni, betakarítani
kellett. A saját szükségleten felüli állatállományt eladták, az árából lehetett
venni ruhát, cipőt, pár bútordarabot. A férjhez menő lányok stafírungját saját
erőből állítottak elő. A megtermelt kendert áztatták, csépelték, dörzsölték,
fonták, szőtték. Vásznat készítettek belőle ágyneműnek, törülközőnek,
abrosznak, sőt ruhaneműnek is. Libákat neveltek, a tollukkal tömték a dunyhát,
párnát. Az ágyat, komódot, asztalt, lócát asztalossal készíttettek.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A végtelen tánc soha nem állt meg. Ha nehezen is, de lakodalmat rendeztek
a szülők a fiatalok számára, miután Isten segítségével meg a két szép szemükkel
egymásra találtak. Dédszüleink összeházasodtak és megszülettek a nagyszüleink.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A kiegyezés utáni években némiképp fellélegzett az ország. A szorgalmasan
dolgozó családok meggazdagodhattak, főleg azok, akik a szorgalmuk mellé földet,
házat örököltek. A gazdagodás jele elsősorban a föld, másodsorban a mívesebb
lakóház és a hozzátartozó istállók voltak. Az 1842-ben telepített szőlők és
gyümölcsösök bőven teremtek és jó pénzt hoztak a hozzáértő gazdáknak.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Persze, csak egy kisebb réteg élt jól falun. A lakosság nagyobbik része
még mindig cselédként, kisbérlőként, pásztorként tengette az életét. Ezeknek a
családoknak az élete szinte semmit nem változott az eltelt évtizedekben. A
legszegényebbek a pásztorok voltak, akik a falu külső legelőin ménest, gulyát,
csordát, csürhét őriztek. Voltak rideg pásztorok, akik tavasztól késő őszig
kint éltek az állatokkal. A ménesben fiatal csikókat, a gulyán fiatal borjakat
őriztek így. A tavasszal kihajtott állatok ősszel már nagy hassal, vemhesen
kerültek haza. Volt hazajáró csorda is: reggel kihajtották, este hazahajtották
a fejősteheneket, kocákat, malacokat. Be kellett tanítani az állatokat, hogy
megismerjék a hazafelé vezető utat. Később már maguktól hazataláltak és
bementek a helyükre a nyitott kapukon.</span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">A nagyszüleim gyermekként, majd felnőttként élték a falusi emberek
megszokott paraszti életét. A ritmus ugyanaz volt, mint ötven, nyolcvan évvel
azelőtt. A gyarapodó földek egyre több munkáskezet kívántak. Talán azért is
született sok gyermek falun, hogy felnövekedvén besegítsenek a gazdaságban. A
módosabb gazdák a szegényebb családok férfitagjait béresként, a nagyobb
lányokat napszámosként foglalkoztatták.</span></i><br />
<h1>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></i></h1>
<h1>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><o:p></o:p></span></i></h1>
<h1>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></i></h1>
<h1>
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;"><o:p></o:p></span></i></h1>
<br />
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms"; font-weight: normal;">Ahogy a termés is megérik, nagyszüleink is megértek a házasságra, miután
megtalálták a párjukat. És az elődök ritmusa szerint hamarosan megszületett
édesapánk és édesanyánk.</span></i></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-54813039592843580292015-10-25T12:34:00.000-07:002017-01-11T09:35:26.564-08:00Motoron<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="_1dwg" style="padding: 12px 12px 0px;">
<div class="_5pbx userContent" data-ft="{"tn":"K"}" id="js_5w" style="font-size: 14px; line-height: 1.38; overflow: hidden;">
<div style="margin-bottom: 6px;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-YNX1WkCdZr8/WHZsyPCM1JI/AAAAAAAAUc8/thUF1WQddnwzkrEe4LeWNzYOKFvmc4YOACLcB/s1600/n%25C5%2591i%2Bvezet%25C5%2591.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="270" src="https://1.bp.blogspot.com/-YNX1WkCdZr8/WHZsyPCM1JI/AAAAAAAAUc8/thUF1WQddnwzkrEe4LeWNzYOKFvmc4YOACLcB/s400/n%25C5%2591i%2Bvezet%25C5%2591.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Motoron /Szívvídámításul/</div>
<div style="display: inline; margin-top: 6px;">
Úgy ötven éve, lehet, hogy épp annyi vett az én párom egy danubia motorkerékpárt Újfaluban az akkor még vasboltban. Nem volt egy jó választás, mert már az első úton sem hozta haza a tulajt a maga erejéből.Valami gyújtáshiba volt az oka, de lefőve, verejtékezve,gyalog tolta haza a Berettyó partján. Sajnáltam is, meg bosszankodtam is, ki adtunk a nehezen kuporgatott pénzt és így beleválasztott. Szerelő, nézegetés gyertyacsere, egy kis iszogatás közben, mert faluhelyen anélkül nem történhet semmi. Mester berúgta, mármint a motort, lehet egy kicsit magát is, indult egy pöccintésre. Oké.<br />
Megyünk vasárnap Szoboszlóra a strandra. Oda csak háromszor állt le. Melegszik, mondta az uram, pihentetjük. Álltunk, vagy ültünk valamennyit az árokszélen, aztán beindult megint. A fürdőzés kitűnő volt, csak egy kicsit elbágyasztott minket. A motort is, pedig csak a parkolóban ácsorgott a strandolás alatt, várva ránk. Na elindultunk. A városból, ami lehet, hogy akkor még falu volt, kivitt minket, de aztán megállt egyszer, leállt kétszer-háromszor.Végre elhagytuk Újfalut, a Vilma kanyart is - ez egy kis tanya volt- már a kiserdőnél jártunk, úgy kb. 2 km-re a falutól, mikor negyedszer is beköpte a gyertyát. -Hát-mondom én, ezóta már gyalog is hazaértem volna. Nem szólt a párocskám egy szót sem, helyette mérgesen berúgta a motort. Azannyát! -Hát nem beindult! Az meg rápattant és elviharzott. Hallgatni arany -jutott eszembe a mondás, de nem az a fajta voltam, vagyok, aki ne mondja ki amit gondol. Hazaballagtam hát, végig a vasárnap estefelé kint üldögélő falusiak kereszttüzében. Többen is megkérdezték - Te honnan jössz így gyalogosan? A szőlőskertből? Ráhagytam mérgesen, de mire haza értem a falu túlsó végére,elment a mérgem. -Na már itt is vagy? -kérdezte az uram nevetve? Kiszámoltad ki a gyorsabb, te vagy a motorunk? Nevettem én is, fogadva, de soha nem betartva, hogy előbb számolok tízig, aztán beszélek.<br />
<br />
<br />
<br />
<h2 style="background-color: #f0f0f0; color: #9e1c20; font-family: helvetica, verdana, sans-serif; line-height: 18px;">
</h2>
</div>
<div class="">
</div>
</div>
<div class="_3x-2">
<div data-ft="{"tn":"H"}">
<div class="mtm" style="margin-top: 10px;">
<div class="_5cq3" data-ft="{"tn":"E"}" style="position: relative;">
<a ajaxify="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1024778510887225&set=gm.912684012101958&type=3&src=https%3A%2F%2Fscontent-frt3-1.xx.fbcdn.net%2Fhphotos-xtp1%2Fv%2Ft1.0-9%2F12144911_1024778510887225_4184636141209474790_n.jpg%3Foh%3Dbd71ffd7f5d241f0d17da6b30d30d064%26oe%3D56852691&size=550%2C880&player_origin=groups" class="_4-eo" href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1024778510887225&set=gm.912684012101958&type=3" rel="theater" style="box-shadow: rgba(0, 0, 0, 0.0470588) 0px 1px 1px; color: #3b5998; cursor: pointer; display: block; position: relative; width: 246px;"></a><br />
<div class="_46-h _4-ep" id="u_jsonp_17_1i" style="height: 394px; overflow: hidden; position: relative; width: 246px;">
</div>
<a ajaxify="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1024778510887225&set=gm.912684012101958&type=3&src=https%3A%2F%2Fscontent-frt3-1.xx.fbcdn.net%2Fhphotos-xtp1%2Fv%2Ft1.0-9%2F12144911_1024778510887225_4184636141209474790_n.jpg%3Foh%3Dbd71ffd7f5d241f0d17da6b30d30d064%26oe%3D56852691&size=550%2C880&player_origin=groups" class="_4-eo" href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1024778510887225&set=gm.912684012101958&type=3" rel="theater" style="box-shadow: rgba(0, 0, 0, 0.0470588) 0px 1px 1px; color: #3b5998; cursor: pointer; display: block; position: relative; width: 246px;">
</a></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<form action="https://www.facebook.com/ajax/ufi/modify.php" class="live_912684012101958_316526391751760 commentable_item" data-ft="{"tn":"]"}" data-live="{"seq":913066322063727}" id="u_jsonp_17_1k" method="post" rel="async" style="margin: 0px; padding: 0px;">
<div class="_5pcp _5vsi _52i6 _4l4" style="color: #9197a3; margin-top: 12px; padding: 0px 12px 4px; position: relative;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
</form>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-35366282359676383912015-10-11T00:15:00.000-07:002015-10-11T00:15:54.778-07:00Régiek, akik már csak az emlékeinkben élnek.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
Ó! Istenem! -mennyien, de mennyien pihennek már a mi szép, gondozott temetőnkben. Ott már jó, nagyon jó. Nem fáj semmi, sem testi, sem lelki bajok. Csend van, csak a rigók énekelnek nyaranta, télen meg puha hótakaró borítja a sírokat.<br />
Nézem a sírkövek sorát és felidézem magamban az alattuk pihenőket.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTvo9JJ4J_mV7Yup7lQ5Jm099DcjoQ2YSS1ptAhF6rBrd_mmOpUuR3D0fhyphenhyphenPPhyphenhyphenLfz6XWqDmhct0p2Yb93-iCT1YpVfRhCOoaaDJROf5JFr9W3mFV3u4GZ8mZeA4OCtuOvwhnJxnP8Jws/s1600/100_5631.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTvo9JJ4J_mV7Yup7lQ5Jm099DcjoQ2YSS1ptAhF6rBrd_mmOpUuR3D0fhyphenhyphenPPhyphenhyphenLfz6XWqDmhct0p2Yb93-iCT1YpVfRhCOoaaDJROf5JFr9W3mFV3u4GZ8mZeA4OCtuOvwhnJxnP8Jws/s320/100_5631.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO5aK9k_5kbz9dBSBSdmGxF2eyYD3hKOWJJvrDA4yFjhUbnV8zaO09VcQlOTCsnh_alHQ9zyITapSshApcxWbNBGstMLwWGQddn7PzffMfqqSQRi3HTlVvNu68juQrIaeRtW2GsiSAWIc/s1600/r%25C3%25A9gi+k%25C3%25A9pek+022.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO5aK9k_5kbz9dBSBSdmGxF2eyYD3hKOWJJvrDA4yFjhUbnV8zaO09VcQlOTCsnh_alHQ9zyITapSshApcxWbNBGstMLwWGQddn7PzffMfqqSQRi3HTlVvNu68juQrIaeRtW2GsiSAWIc/s320/r%25C3%25A9gi+k%25C3%25A9pek+022.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Esti iskolások 1970. Mennyi-mennyi emlékekben élő,kedves arc. Azért néhányan még köztünk élnek, de többen már a temető lakói, köztük az én párom is, balról a második. </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-vbaPy4H5R44/VgUd5EKGQaI/AAAAAAAATiQ/rUkkvLKVqhc/s1600/A%2Bmi%2Bmuzsik%25C3%25A1saink.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="203" src="http://3.bp.blogspot.com/-vbaPy4H5R44/VgUd5EKGQaI/AAAAAAAATiQ/rUkkvLKVqhc/s320/A%2Bmi%2Bmuzsik%25C3%25A1saink.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zenészeink húzzák.<br />
Cs Kun Gyula jobb szélen volt a prímás. Mindenkinek elhúzta a nótáját, ha kérte. Húzta a talpalávalót kivilágos reggelig a bandájával, húzta a kísérőt, húzta az éjjeli zenét a lányok ablakánál. Menyasszonytánckor találóan választott zenét, énekelte is hozzá. Nekünk, mivel három lányunk született, mindig azt húzta: Egy asszonynak kilenc lánya, nem győzi számlálni...<br />
Mellette Kovács Mihály, akit kis termete miatt Kiss Mihálynak hívtak. Mellette F Nagy Gyula bácsi, Cs Kun Lajos bácsi a bőgős, Huszti Gyula bácsi az örök vicc faragó. </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-NQLDqzHz4zs/VgUeR_hda0I/AAAAAAAATiY/nNs7pO2XuXc/s1600/szak%25C3%25A1csok%2Blagziban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-NQLDqzHz4zs/VgUeR_hda0I/AAAAAAAATiY/nNs7pO2XuXc/s320/szak%25C3%25A1csok%2Blagziban.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szakácsok egy lagziban.<br />
Jobbról-balra: Vadász Mihály bácsi , Kun M Ferencné Juliska néni,Olajos Pista, Balogh Magda Szabó Piri, Vadász Mihályné, Olajos Sándorné Irénke néni, Harasztosi Albertné, Szepesi Mihályné Piri néni, elől a fakanállal B Nagy Sanyi.<br />
Kinek a lagzija lehetett - nem tudom. A csoportból két személy van még köztünk, a többiek rég elmentek.<br />
Egy-egy ember, egy-egy regényes történet. Mert az életünk, akár egy regény is lehetne.<br />
<br /></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-25215691870095638522014-08-13T04:45:00.000-07:002014-08-13T08:10:24.399-07:00Kupakház<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-naJIawbS4QE/U-t9rOVBPaI/AAAAAAAAQh0/Qu5GbCHZRnc/s1600/080805_%2B048.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-naJIawbS4QE/U-t9rOVBPaI/AAAAAAAAQh0/Qu5GbCHZRnc/s1600/080805_%2B048.jpg" height="298" width="400" /></a></div>
<h3 class="post-title entry-title" style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 22px; margin: 0px; position: relative;">
</h3>
<div class="post-header" style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 1.6; margin: 0px 0px 1em;">
<div class="post-header-line-1">
</div>
</div>
<div class="post-body entry-content" id="post-body-8732447216251776953" style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18.200000762939453px; position: relative; width: 776px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnJnFI-gQYwWMiGSfy_bq3cpCPDReHv-htrBvhNK8lTpnFdth2W8rNNmqDA0XdzE2orNKp5Cug4tTlBhAyNHRa30fW4r49752TIxQs274g0YTsRpQ-wOeCyfDyT8cPJnYWVS1wbbSLNHHE/s1600-h/080805_+016.jpg" style="color: #4d469c; text-decoration: none;"><b></b></a><br />
<b><br /></b>
<b>A kupakház a nevét onnan kapta, hogy akitől a férjem megvásárolta, ezt a ragadványnevet viselte. Kicsi, tömzsi asszony volt, nagy mellekkel, milyen a falu elnevezte bögykupaknak. /bögyös és kicsi mint egy kupak az üvegen/</b><br />
<b>Már kb. két éve kiköltözött a kis házból az illető arra hivatkozva, hogy életveszélyes. Előtte is már aládúcoltatta egy nagy oszloppal a szobát.Álltak a falak még vagy húsz évig, még akkor is mikor már tető sem volt rajtuk.</b><br />
<b><br /></b>
<b>Nem voltam elragadtatva a vásárlástól: minek nekünk ez az öreg nádfedeles ház, meg a kert is minek? Van a saját telkünkön egy kis veteményes, elég az nekünk. Ha megöregszünk ki fogja a nagy kertet művelni a házat rendben tartani, ez lett volna az érvem, de mindhiába, az üzlet megköttetett. Hat kismalac árán került a tulajdonunkba és később én is beláttam hát van haszna azért. A veteményes le költözött ide, fent meg parkosíthattam, virágozhattam. Az öreg háznak több funkciója is lett: itt rendezte be a párom a műhelyt, itt fúrt-faragott, seprűt kötött, itt tanítgatta az unokákat a szegbeverés, a fűrészelés fortélyaira. Ide elhúzódhatott ha magányra vágyott. Az alacsony kis ablakú házban mindig égett a villany, szólt a rádió, ha ott tartózkodott. A másik funkció, aminek nem igazán örült a napos csirke nevelés volt. Elkerítettük ugyan őket, de úgy beporozták az alatt a pár hét alatt a dolgait, hogy nem szívesen lett rá, hogy ott nevelgessem. De hát épített egy kemencét és annak a melegénél szépen megerősödtek a kiscsibék. Pár hét után kiköltöztettük őket a konyha részbe, aztán meg a csírkeólba.</b><br />
<b>Azt nem mondhatnám, hogy rendet tartott ebben a bizonyos műhelyben. Hegyén-hátán volt ott minden, a gyerekek azt csinálhattak, amit akartak, valami régi vörös festékkel még az ajtót is bemázolhatták. Imádta őket, semmiért meg nem szólította egyiket sem. Úgy két évente sikerült rávennem pakoljon ki, be kell meszeljem, füstös volt a kemencétől, meg az ócska kályhától, ha fűtött. Ilyenkor amennyire lehetett rendben raktam, lefestettem az ajtót, ablakot, egészen házias lett. Vittünk oda egy ócska sezlont is, asztalt, székeket, lócát. Itt borozgattak a szomszédokkal, estén ként olykor kártyáztak, bár ő nem volt nagy kártyás, mégis egy alkalommal kivilágos- virradatig tartott a parti.</b><br />
<b>Mikor váratlanul és hirtelen örökre elment ha bementem oda minden rá emlékeztetett.Jobban éreztem ott a jelenlétét, mint a temetőben a sírjánál.</b><br />
<b>Tudtam az eszemmel,hogy le kellene bontatni, mert csak a bajom gyűlik az évi kétszeri mázolással, meszeléssel,mivel a tetőn a nád eléggé tönkrement és itt-ott mosta a falakat az eső, de a szívem nem engedte még akkor a bontást. Gergő unokám is arra biztatott ne tűnjön el a ház. Hát a halálát követő évben kicsit megmázoltattam a falakat és kívül-belül kimeszeltem. Minden eszközt, szerszámot a helyére raktam, az ablakokra kis függöny került, a seprűkötőre virág meg fénykép. Úgy jártunk oda, mint egy múzeumba.</b><br />
<b>Sajnos az idő vasfoga annyira kikezdte a tetőt, hogy hiába tapasztgattam a falakat és meszeltem körbe, egy-egy nagy zápor lemosta és kezdhettem volna előlről. Belefáradtam és leszedettem a tetőt napszámosokkal.</b><br />
<b>Hogy azon mennyi nád volt! Egy napomba került míg elégettem. Kiszedték az ajtókat, ablakokat is, úgy állt ott az öreg ház, mint egy háborús emlék. Ősszel jött a markoló és szétrakta a vályog falakat az udvar végébe. A téli esőzések, fagyok jól megpuhították a vályogot, én meg csak úgy szórakozásból el kezdtem széttördelni. Egy óra délelőtt, egy óra délután, ha jó volt az idő és nem volt más dolgom. Egyszer csak a végére értem. A gerendákat, amit kiszedtek tüzelőnek elfűrészeltettem.</b><br />
<b><br /></b>
<b>Eltűnt a Kupak ház már csak az emlékeinkben és néhány fényképen él. Az emlékeinkben, de ott nagyon. Nekem és az unokáknak. Gergő írt is egy verset emlékképpen. Nagyon meghatódtam én ettől a verstől. Remélem nem haragszik, hogy megosztom veletek.</b><br />
<b>Nem működött közre a ház eltakarításában, talán tudat alatt nem akarta, hogy eltűnjön a ház és vele együtt a gyermekkor.</b><br />
<b><br /></b>
<b><i><br /></i></b>
<b><i>Kupakház</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<b><i><br /></i></b>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<b><i>Görbe téglakémény rongyfüstöt pipál.</i></b><br />
<b><i>A piros zsebrádióból a nóta</i></b><br />
<b><i>Az ablakrésen kicsorog.</i></b><br />
<b><i>/ahol a szél befújdogál./</i></b><br />
<b><i>Az öreg kisház addig él</i></b><br />
<b><i>Amíg ragaszkodnak hozzá.</i></b><br />
<b><i>Ahogy belépek rögtön megcsap az illat.</i></b><br />
<b><i>Az összetéveszthetetlen.</i></b><br />
<b><i>Gyermekkorom illata.</i></b><br />
<b><i>Érzem a tárgyak és az érzések</i></b><br />
<b><i>Kavalkádjának illatát:</i></b><br />
<b><i>Alvó szerszámok.</i></b><br />
<b><i>Héjában sült krumpli</i></b><br />
<b><i>Döngölt föld. por,</i></b><br />
<b><i>Vályogfal, vörösbor,</i></b><br />
<b><i>Összekoccanó emlékek.</i></b><br />
<b><i>Az édes szeretet illatát</i></b><br />
<b><i>a falak közt összezsúfolódva</i></b><br />
<b><i>mindenben beleivódva.</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<b><i>A szobában ül</i></b><br />
<b><i>/a seprűkötő mellett./</i></b><br />
<b><i>A villanykörte gyöngéden libeg,</i></b><br />
<b><i>Mosolyog és csillog a szeme</i></b><br />
<b><i>Egy nagydarab szeretet.</i></b><br />
<b><i>Száz Magyarországért sem adott volna.</i></b><br />
<b><i>Látta bennem önmagát.</i></b><br />
<b><i>Nála mindennek volt értelme.</i></b><br />
<b><i>A határtalan gyermeki elme</i></b><br />
<b><i>A dohos kisházban kinyílhatott.</i></b><br />
<b><i>Locsolta virágát</i></b><br />
<b><i>Még most is locsolja</i></b><br />
<b><i>Száz Magyarországért sem adott volna!</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<b><i>Ő volt az egyetlenegy</i></b><br />
<b><i>Akinél mindent lehetett,</i></b><br />
<b><i>Akit gyermekszememben</i></b><br />
<b><i>Egyetlen, igaz emberré tett a szeretet.</i></b><br />
<b><i>Mindig ott szundított a zöld szemeiben.</i></b><br />
<b><i>Most is mosolygok, ha visszagondolok,</i></b><br />
<b><i>Hogy szabad voltam, mint egy kis állat</i></b><br />
<b><i>A kertben, a kocsmában,</i></b><br />
<b><i>A kupakházban.</i></b><br />
<b><i>A gerendára felírt dátumok, számok,</i></b><br />
<b><i>A decis pohárba száradt fröccsök,</i></b><br />
<b><i>Az álmok illatában a bőrömbe ivódott.</i></b><br />
<b><i>Nem volt nem, vagy nem szabad.</i></b><br />
<b><i>Tíz éves lehettem</i></b><br />
<b><i>Egy kiló szeget a zsaludeszkába vertem.</i></b><br />
<b><i>Másnap kihuzigálta.</i></b><br />
<b><i>Sose mondta, hogy nem, hogy nem szabad!</i></b><br />
<b><i>Csak, hogy „nem baj kisfiam.”</i></b><br />
<b><i>Mindenét nekem adta.</i></b><br />
<b><i>Tőle tanultam a magam törvényei szerint élni.</i></b><br />
<b><i>A világot megbütykölni,</i></b><br />
<b><i>Akaratom mederbe önteni,</i></b><br />
<b><i>Csámcsogva bicskával enni,</i></b><br />
<b><i>Szeget a falba verni,</i></b><br />
<b><i>A fájdalomra örömgörcsöt kötni,</i></b><br />
<b><i>Szeretni.</i></b><br />
<b><i>Élőben mutatta meg m az a halál.</i></b><br />
<b><i>Egy pont az élet végén.</i></b><br />
<b><i>Csak az emlékek felkaparhatóak</i></b><br />
<b><i>A halál lényegtelen.</i></b><br />
<b><i>Attól csak ezen a zöld peronon állók</i></b><br />
<b><i>Lesznek többek az utazók nem.</i></b><br />
<b><i>Ő már csak az, amire megtanított:</i></b><br />
<b><i>Mindaz amire emlékszem.</i></b><br />
<b><i>Ez a vers, vagy a személyiségem.</i></b><br />
<b><i>Ő is meghalt – a kisház sem áll már-</i></b><br />
<b><i>Az illat is elenyészett.</i></b></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-49498117313207756532013-02-22T04:33:00.001-08:002013-02-22T05:38:44.956-08:00Csarnok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBZTJrY4I_f_fKq-DM2JNO4WPW42cFi_vyX91dfIk6W_d6o0R-wjZj09batCq-xT01AN_-uTcyrh4c9LJY1g1clAaszdFHrVdtD9ZmtqOCFulrbfpfYUiGIJvEqBjfkaVRWDodafdnAcg/s1600/tejiv%C3%B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBZTJrY4I_f_fKq-DM2JNO4WPW42cFi_vyX91dfIk6W_d6o0R-wjZj09batCq-xT01AN_-uTcyrh4c9LJY1g1clAaszdFHrVdtD9ZmtqOCFulrbfpfYUiGIJvEqBjfkaVRWDodafdnAcg/s320/tejiv%C3%B3.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<i><b>Így hívtuk a tejbegyűjtőt, amíg működött. Van annak már hatvan éve is talán, hogy elkezdtem csarnokba járni. Előbb csak a nálam öt évvel idősebb bátyámat kísértem, akár egy kiscsikó, de amikor elment tovább tanulni rám került a sor. Ó!- akkor még nem voltak olyan német tehenek, akik akár harminc liter tejet is adtak naponként. Egy, vagy két tehénke szolgálta a családot és csak a felesleget vittük csarnokba. Ha egy tehén volt, akkor lovak is voltak a háznál az örökölt, vagy bérelt földek megművelésére. Ha kettő, akkor bizony befogták őket a szekér, sőt az eke elé is, nem is adtak a nehéz munka után csak pár liter tejet. </b></i><br />
<br />
<i><b>Hát vittük vígan mi gyerekek külön e célra árult, zománcos 3-4 literes tejeskannában. Ellés után sorra kerültek a vízhordó kannák is, cserélgettük jobb kéz-bal kéz menet közben, vagy kicsit lerakva pihentünk kicsit. Bicikli csak elvétve volt akkor még a faluban, így cipekedni kellett akár tetszett, akár nem. </b></i><br />
<i><b>Miután átvette tőlünk a tejet az éppen soron lévő csarnokos néha elég hosszú sorban állás után, a közeli csarnok kúthoz mentünk, ott megint kivárva a sorunkat kiöblítettük a kannákat artézi vízzel egyszer-kétszer-háromszor és utána teleengedve a kannát hazacipeltük az ivásra, főzésre használt vizet. Ha néha kicsit zavaros volt ez a víz a rossz öblítés miatt, hát kaptunk némi szidást otthon. </b></i><br />
<i><b>A tejet kétszer adtuk le a begyűjtőbe reggel és este. Reggel még iskola előtt sietve, este viszont, főleg tavasztól-télig, ha jó volt az idő el tereficséltünk. Kitárgyaltuk mi érdekes dolog történt aznap, vagy azt, hogy mit hallottunk sorban állás közben, mert folyt ott mindenről szó, néha még olyan dologról is, ami nem a mi fülünknek való volt.Még az is megtörtént, hogy össze vitatkoztak a várakozók valamint, vagy a tej átvevővel gyűlt meg a bajuk. Vizsgálták a tej tisztaságát és a zsírtartalmat, ebből aztán olykor parázs viták származtak. A csarnokos védte a maga igazát, mutatta az üvegcsékben vizsgált tejet, hogy hát nem megfelelő a tisztaság, vagy híg a tej, netán vizezve van, a gazda meg tiltakozott, némelyik olyan mérgesen, hogy még az is előfordult, hogy a kanna tej az átvevő fején landolt. </b></i><br />
<i><b>Ezt aztán napokig tárgyalta az egész falu. Hol volt a turpisság, az átvevőnél, aki esetleg saját zsebre dolgozott, vagy az átadónál, aki szintén, nemigen derült ki. Hogy-hogy nem, azt látni lehetett, hogy a csarnokosok egy idő után kezdtek megtollasodni, pedig hát a fizetésük nem volt valami magas. Persze az is lehet, hogy másból volt a jövedelmük, de az emberek már ilyenek, az gyanakszik a legjobban, akinek szintén vaj van a fején. </b></i><br />
<i><b>Ahogy aztán teltek az évek már nem egymást kísérgettük esténként mi kislányok, hanem megjelent egy-egy fiatalember is udvarlás céljából. A csarnok jó alkalom volt a találkozásokra. Sok szerelem szövődött esténként hazafelé menet, aminek lakodalom lett a vége. </b></i><br />
<i><b>A régi, korszerűtlen épűlet helyett újat építettek a falu végén. Ekkor már minden háznál volt kerékpár, azzal szállítottuk az egyre növekvő mennyiséget, vagy a tehenek számának növekedése, vagy a fajtája miatt és a kisgyerekekből családos asszonyok, férfiak lettek. Egy ideig maguk hordták a tejet, aztán mikor cseperedtek a gyerekeik őket küldték csarnokba. Minden alkalommal elmondva, hogy a biciklijükkel vigyázzanak a forgalmas kocsiúton. </b></i><br />
<i><b>Ma talán három-négy család foglalkozik tehéntartással, de ott aztán nagy a létszám és saját tejhűtővel rendelkeznek. Naponta egyszer a tejeskocsi a házuktól szállítja el a tejet.</b></i><br />
<i><b>A boltokban árulják jó drágán a zacskós friss és dobozos tartós tejet , meg a tejharmatnak nevezett műtejet. A porták istállói meg üresen ásítanak. </b></i><br />
<i><b>Járja a falut egy tejet-tejfelt-túrót árusító kocsi is hangos zenéléssel: "Boci-boci tarka, se füle, se farka. Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni." </b></i><br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-43814332140207982013-02-08T01:31:00.003-08:002013-02-08T01:31:47.484-08:00Özvegyek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb-wSgCTI-Z3pvyY3uiuCXqSAR8CfvFl0NybikkiotazGc34FPJjSwYTBYXzP2EOFp0FbJJb4BLRlKfBBNByPfeDujocU34lysuHeSUy4z8BIVMqlod_NqhK-44da7we3CDOuRYC1l17Y/s1600/temet%C3%A9s_36.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb-wSgCTI-Z3pvyY3uiuCXqSAR8CfvFl0NybikkiotazGc34FPJjSwYTBYXzP2EOFp0FbJJb4BLRlKfBBNByPfeDujocU34lysuHeSUy4z8BIVMqlod_NqhK-44da7we3CDOuRYC1l17Y/s200/temet%C3%A9s_36.jpg" width="150" /></a></div>
<i><b><br /></b></i>
<i><b><br /></b></i>
<i><b>Régen gondolkodom azon, hogy azokról kellene írni, akik egyszer csak magukra maradtak. A gyerekek felnőttek, kirepültek a családi fészekből, a társ meg, vagy a férj, vagy a feleség egy váratlanul jött betegség következtében hirtelen, vagy hosszú szenvedés után eltávozott az élők sorából.</b></i><br />
<i><b>Nehéz időszak következik a hátul maradottra. A társ, aki elment már nem érez, nem fáj neki semmi, de mennyi fájdalom van az özvegyben, különösen az első időkben. "Hiányod átjár, mint huzat a házon" - írja a költő és milyen igaza van. Elsősorban ez fáj nagyon, a hiánya. Nincs kihez szólni, nincs kivel megbeszélni a napi történéseket, nincs kit megkérni, hogy hozzon egy pohár vizet, ha elesettek vagyunk, gyújtson be, mert úgy fázunk, mindent magunknak kell csinálni.</b></i><br />
<i><b>Az özvegy nőknek meg kell tanulni a férfi munkát a férfiaknak meg a nőit. Mindkettő nehéz feladat, de talán mégis a férfi özvegyeknek a nehezebb. Főleg azoknak, akik míg a párjuk élt még egy teát, egy rántottát sem készítettek el. Igaz, falun is van segítő szolgálat, csak hát olyan nehéz kérni, kérni, azoknak, akik eladdig mindent megoldottak kettesben. Aztán meleg ebédet is lehet rendelni, de a régen megszokott ízeket hiába keresik, abban nem találják. Próbálják elkészíteni úgy-ahogy, de az sem az igazi. Az vesse az első követ rájuk, amikor bármi áron asszonyt szeretnének maguk mellé, aki hasonló körülmények közt él. Csakhogy az özvegy asszonyok meg, bár nagyon hiányzik egy társ, nem mernek belevágni a változtatásban. Megöregedtek és ilyen öregen mit szólna a család, hogy oldhatnák meg az én, a te gyereked, az én, a te unokád problémát és főleg mit szólna a falu, mit szólna a környezet. Nem és nem. Inkább vállalják az egyedüllétet, próbálnak társaságra találni ki szomszédban, ki rokonokban, vagy nyugdíjas klubokban, s főleg a családban, unokákban. Csakhogy a család, az unokák élik a maguk életét és egyre kevesebb idő jut az özvegy nagyszülőre. Főleg mikor felnőnek ezek az unokák. Elsodorja az élet őket a négy égtáj felé, mostanság külföldre, nagy távolságokra és évente egyszer-kétszer ha találkoznak.</b></i><br />
<i><b>Persze hívja a család az egyedül lévőt látogatásra, csak hogy az öregséggel az is jár, hogy egyre ritkábban szánja rá magát az utazásra. Vagy azért, mert az egészsége nem engedi, a fájós lábak már nehezen viszik előre. Otthon még elmotoz, leül, ha elfárad, de hosszabb távot már nem bír. Meg aztán a megszokott otthon, az hiányzik csak nagyon pár nap elteltével. Hát egyre nyúlik az idő egy-egy találkozás között és egyre magányosabb lesz az özvegy. Tudja, hogy ez a sorsa, el kell fogadnia, csak nehéz, nagyon nehéz.</b></i><br />
<i><b>S főleg az álmatlanul töltött éjszakák. Ilyenkor arra gondol, milyen nehéz, de szép volt a fiatalkori élete. Igaz, hogy örök rohanásban telt, gyerekek nevelése munka mellett, háztartás, kert, állatok, de volt értelme. Volt sok éhes száj, akikért semmi fáradságot nem sajnált sem az anya, sem az apa. Együtt minden könnyebb: felépíteni a házat, ültetni fákat, kevés szabadidőben a családdal együtt lenni. Nehéz, de szép évek voltak. Hogy volt benne tányércsörgés is olykor, anélkül nincs evés, nincs ám! </b></i><br />
<i><b>Számot vet az özvegy az életével és azt mondja: Megérte! Ha újra születnék ilyenképpen csinálnám megint, vagy egy kicsit jobban. Több türelemmel, több szeretettel, hogy ha az Isten engedi tovább együtt lehessen a párjával. Mert akár van, akár nincs mennyország, az élet egy és megismételhetetlen.</b></i><br />
<i><b>Ebben megnyugodva végre elalszik az özvegy és álmában találkozik azokkal, akik már rég magára hagyták. Álomban mindent lehet: </b></i> <br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-36158367697793287902011-06-19T07:50:00.000-07:002014-03-30T00:39:18.502-07:00Múlt és jelen<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-NKN2-2Pvzyw/TlO0TBj9gmI/AAAAAAAAFqM/X9ejA0iInco/s1600/l%25C3%25A1tk%25C3%25A9p%2Ba%2Bfalur%25C3%25B3l.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-NKN2-2Pvzyw/TlO0TBj9gmI/AAAAAAAAFqM/X9ejA0iInco/s200/l%25C3%25A1tk%25C3%25A9p%2Ba%2Bfalur%25C3%25B3l.JPG" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5644052996955144802" style="cursor: hand; cursor: pointer; float: left; height: 150px; margin: 0 10px 10px 0; width: 200px;" /></a>
<br />
<br />
<h3 class="post-title entry-title">
</h3>
<div class="post-header">
</div>
<div class="post-body entry-content" id="post-body-4707083050800110094">
<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-weight: bold;">Az motoszkál mostanában a gondolataimban, hogy írni kellene a szülőfalum azon utcáiról, házairól, amelyek már csak az emlékezetemben élnek, de ott aztán élesen. Kis sáros, görbe utcák, ahol a szekerek kerékagyig merültek nagy esők után. Két oldalt nádfedeles alacsony házak, itt-ott egy-egy módosabb tornácos porta. Korhadt deszkakerítések ,tövükben az első meleg tavaszi napsugaraktól gőzölgött a föld és a kerítések réseiben piros bogarak - bodobácsok - sütkéreztek.</span> <span style="font-weight: bold;">Szabadság utca a szülőházam utcája. Régi neve Iskola utca volt, nem is értem miért, hiszen begörbült, mint a görbebot vége az iskola ablakaira nyíló utcából. Zug zug hátán a végét kutyaszorítónak mondták, mert már nem volt kijárás másik utcában.</span> <span style="font-weight: bold;">Régen ahogy az embereknek, az utcáknak is volt ragadvány neve.</span> <span style="font-weight: bold;">Akkor hát kilépek a hajdanvolt szülőház kapuján és elindulok balra a mostani Kiss Ernő utcán,amit a Kossuth és a Nép utca keresztez. A Nép utca régen Temető utca volt, mert ott haladtak a gyászkocsik a templomtól a temető felé. Egyenesen haladva a régen Oláh zugnak nevezett részen érem el a Porostót és a sportpályát.</span> <span style="font-weight: bold;">Ha a fent említett kereszteződésben jobbra fordulok a falu régi magvához érek, ahol az iskola, a templom, az önkormányzat , az óvoda van. Itt volt a tsz.iroda is, ahol annyi évet ledolgoztam.</span> <span style="font-weight: bold;">A templomnál előbb jobbra indulok a Malomvég felé. Valamikor malom lehetett a Kossuth utca végén, innét az elnevezés. De másképpen is hívták ezt a főutca véget: Ez volt a bűrkabátosok utcája. Jómódú parasztemberek laktak errefelé, futotta a mindig drága bőrkabátra. Innen az elnevezés. A főutcára egyébkéntis jellemzőek voltak a módosabb porták s a portákban módosabb emberek. Aki a régi időkben ott akart házat venni mélyebbre nyúlt a bukszájában - már ha volt onnét mit kivenni. Büszkék is arra a mai napig, akik ott laknak, kicsit lenézve a mellékutcákban lakókat, pedig hát nem élhet mindenki a főutcán. Leérve a Malomvégre ismét a Porostón találjuk magunkat. Ott volt régen a kiserdő, a nyárfás és a sárgaföld kitermelés miatti gidres-gödrös rész, ami gyermekkorunkban maga volt a paradicsom. Ma helyén a halastavunk pompázik. Mikor elkezdték a nyárfákat kiirtani és a gödröket egy nagy tóvá alakítani sokan elkeseredtünk, eltüntetik a gyermekkor színterét. Nagy volt a ráfordítás, sok volt a munka, de megérte, gyönyörűen rendezett, fásított a tó környéke. Vizét az óh Berettyó táplálja a horgászok örömére. A tótól lesétálhatunk a vadregényes Berettyó folyónkhoz, ami hol egy keskeny szalagnyi, hol meg, ahogy most is áradás idején az árteret is ellepi és a partot nyaldossa.</span> <span style="font-weight: bold;">No de kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a Malomvégre és sétáljunk végig a sok szép felújított vagy újonnan épített ház között. Hol vannak már a bűrkabátosok! - de a munkájuk nyoma az örökségük itt maradt az utódokra. Haladjunk az 1700-as években épült templomunk mellett és gyönyörködjünk a régi tornácos formáját megőrző parókiában, a templom előtt álló királyszoborban és az azt körülvevő parkban. Ezen az oldalon található az Óvoda, ami a Kató család telkére épült. Aztán a Község háza következik, egy régi többször felújított épület.Azt követi a volt tsz.irodaháza, majd balra egy kis kanyargós utca a Bem apó nevét viseli. Ennek egy elágazása vezetett a Sige felé, ahol a mi szőlőnk volt. De sokat koptattuk ennek a kis utcának a járdáit.</span> <span style="font-weight: bold;">Felfele haladva a Mókány-hoz érünk, ez egy szűk kis csatorna, ami össze van kötve a falut körülvevő kanálissal.</span> <span style="font-weight: bold;">Ez egy fontos hely volt a régi időkben: Itt kezdődött az "arraki" és itt végződött az "arrabe"</span> <span style="font-weight: bold;">Ketté osztotta a falut ez a hely, volt idő, amikor nem udvarolhatott a Mókányon túli legény a Mókányon inneni leánynak, mert ha igen verés lett a vége. Itt a Mókány két partján található két paraszt barok ház, néprajzosok kedvenc fotótémája.</span> <span style="font-weight: bold;">Haladva kifelé elérkezünk a falu fontos épületéhez a hajdani Hangyához, a mai élelmiszer bolthoz és a kocsmához. Szemben a Takarék modern épülete. De menjünk tovább a hosszú Kossuth utcán egészen a nagygödörig. Azon túl háború után épült házak vannak: Úgy is mondták régen Újülisiek. Az árkon túl még módosabb házak álltak, de a Köztársaság utcából nyíló Lenin, Somogyi és József Attila utcákon laktak régen a legszegényebbek, Na ma már a főutcával vetélkedik, sőt túl is tesz azon némelyik utca a szép házaival, parkosított kertjeivel, virágos kapu elejivel. Visszasétálva a kocsma elé induljunk Újfalu irányában a szintén főutcának tartott kicsit ma már nevetséges nevű Vöröshadsereg útja irányában.Jobbra a paraszt barok íveket utánzó buszváró, mögötte néhány butik, borozó, azok mögött a tájház, egy régi-régi nádfedeles épület</span> <span style="font-weight: bold;">Ebből az utcából jobbra három egyenes utcán sétálhatunk:, első a Dózsa, a második a Petőfi, a harmadik az Ady. Balra a Faluházzal csaknem szemben a Klapka és a Béke utca, kicsit hátrább az Alkotmány utca . A Dózsa sarkán a harmadik paraszt barok ház, utcáján néhány régi magas, tornácos hosszú ház, a többi portán szép házak, szép kertek nyújtanak kellemes látványt, ahogyan a következő utcán a Petőfin és az Adyn is.</span> <span style="font-weight: bold;">Az Ady utca volt régen a csürhejárás. Itt hajtották az állatokat a falu külső területein lévő legelőkre. A széles utca ma fásítva, füvesítve , virágokkal díszítve gyönyörködteti a szemet.</span> <span style="font-weight: bold;">Az Ady utcából nyílik balra a Rákóczi utca és jobbra a Kisfaludy utca. A Rákóczi utcából jobbra még két utca a Ságvári és a Bacsó. Ezen a két utcán lakókat hívták régen Kóróvárosiaknak. Azért mert napraforgókóróból, vagy kukoricaszárból voltak a kerítések. De csak voltak, mert mostanában egy-két kivételtől eltekintve, ami azért itt is - ott is akad, még a főutcán is erre felé is rendezettek a porták, fásak, virágosak. Balra meg a szőlőskertekre néző szép nevű Akácfa utca található. Nálunk megmaradtak a régi utcanevek, megszokták a lakóik és nem akartak rajta változtatni.</span> <span style="font-weight: bold;">Az 1920-as években a falu főutcáját makadámmal borították és akkor készültek a gyalogjárdák is. A makadám utat jó tíz éve aszfaltra cserélte az Önkormányzat a falu összes utcájában.</span> <span style="font-weight: bold;">Mindent összevetve az emlékezetemben élő régi öreg házak, kerítések, sáros utcák helyett ma korszerű, összkomfortos házak , jó utak, fás virágos környezet vesz körül bennünket. Viszont azt el kell mondani, hogy ma is élnek és egyre többen olyan családok a faluban,akik bizony nélkülöznek. Tehát a kűlcsin sokat fejlődött</span> <span style="font-weight: bold;">ugyan, de némelyek szinte rosszabb helyzetben vannak, mint az ötven évvel ezelőtti családok, mert munkalehetőség egyre kevesebb.</span> <span style="font-weight: bold;">Jó lenne tudni milyen lesz a falukép mondjuk ötven év múlva.</span><br />
<br />
<br />
<h3 class="post-title entry-title">
<a href="http://iduska.blogspot.hu/2010/01/50-eve.html">50 éve</a>
</h3>
<div class="post-header">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKHuOcL9PUG1d03wS_fBuunYx-1TRQJCkGdEVuMyR3mw0jcfwAQe02-snhQ3JsN_wSEiTZpvm_XPuC2qVDj8dXfMBNo-vkGlOSsci6lpf7LYkOlTpEYSlyBmm8GPtLSFlVMkOm7Mv_epr/s1600-h/080712_08.jpg"><img alt="" border="0" class="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKHuOcL9PUG1d03wS_fBuunYx-1TRQJCkGdEVuMyR3mw0jcfwAQe02-snhQ3JsN_wSEiTZpvm_XPuC2qVDj8dXfMBNo-vkGlOSsci6lpf7LYkOlTpEYSlyBmm8GPtLSFlVMkOm7Mv_epr/s320/080712_08.jpg" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5423984376504784466" style="cursor: pointer; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /></a><br />
<span style="font-weight: bold;">Több, mint ötven éve, hogy hivatalosan is megalakult a "Damjanich" Termelőszövetkezet.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Akkor még az iskola padjait koptattam néhány hónapig, de ősztől már én is a tsz. dolgozói közé tartoztam.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Hogy
miért volt a mi szövetkezetünk neve Damjanich? - hát azért, mert a
megyében a mi falunk adta be utoljára a derekát a belépésre, ahogyan
Damjanich János is utoljára ment az akasztófára.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Volt
humora a régieknek, mondhatnám akasztófa humora, mert jaj de keservesen
egyeztek bele a gazdák, hogy közös tulajdonban kerüljenek a földek, az
igavonó állatok, a gazdasági felszerelések.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">1960
jan.6-án volt az alakuló közgyűlés, ahol megválasztották a tsz.elnököt,
elsőnek falunk szülöttjét, egy eladdig jómódú gazdát a többi
tisztségviselővel egyetemben. Főkönyvelő, főagronómus pályázat útján
került. A középvezetők szintén a tagok soraiból lett választva.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Ha
nehezen, döcögősen is megindult az a bizonyos szekér. Az első években
szinte mindent kézi erővel végeztek a tagok: Kézzel fejték az
állattenyésztési ágazatban bevitt teheneket, kézzel történt a növények
kapálása, betakarítása. Talajmunkákra, szállításra volt tagok által
bevitt lófogat és hitelben vásárolt néhány kabin nélküli zetor, hozzá
munkagépek.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Keserves, nehéz
munkával került be az első termés a közös górékba. A fizetés
természetben történt munkaegységre. Nevetségesen kevés volt az egy
munkaegységre felosztható összeg, ha jól emlékszem az első évben 15 Ft.
munkaegységenként. Sok családnál csak az apa volt tag, de besegített a
növénytermesztési munkákban a feleség, vagy családtag is, viszont a
munkaegységet az apa nevére írták jóvá. Az első zárszámadás az irodában
is ahol dolgoztam kézi erővel történt. Jaj, azok a 16-os lapok, még
álmomban sem jöjjenek elő. Ide vezettük fel a tag nevét, ledolgozott
óráinak számát és megszerzett munkaegységét. Az utóbbit osztottuk fel a
juttatott terményekre: kukorica, buza. árpa, zab, cukor, szalma. Ezeknek
a lapoknak keresztben-hosszában egyezni kellett. Ma is úgy adok össze
hosszú oszlopokat fejben, hogy magam is csodálom. Gyakoroltuk rendesen a
kézi összeadást, kivonást, szorzást, osztást.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Készpénzt előlegben kaptunk havonta, talán 300 Ft-ot személyenként.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A
nehéz munkakörülmények, a pénztelenség indulatossá tették a tagokat.
Közgyűlés idején kiabáltak s főleg a vezetőkre haragudtak, mivel azért
ők lényegesen többet kerestek az egyszerű dolgozókhoz képest. No meg az
irodistákra, mert azoknak milyen jó dolguk van: télen melegben, nyáron
meg hűvösben dolgoznak. Az oly nagyon irigyelt munka úgy ment telente az
első években, hogy egy nagy szobában dolgoztunk együtt mind, kivétel
az elnök és a főkönyvelő. A szobát egy vaskályha melegítette. A kályha
fűtése kukoricacsutkával történt. A hivatalsegéd és négy-öt ráérő
tsz.tag rakosgatta a csutkát, közben nevetgéltek, beszélgettek és nekünk
ebben a hangzavarban kellett dolgoznunk. Kiküldeni lehetetlen volt
őket.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A bevitt földekre
földjáradékot fizettünk évente egyszer. Mivel a tsz. számláján sohasem
volt elég pénz ezekben az időkben, adott a bank annyit amennyit,
fizettük, amíg a pénzből tartott.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A tagok meg lökdösődve, veszekedve próbáltak előrébb jutni az asztalhoz, és ebben a zajban kellett pénzel bánni.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Aztán
év-évre telt.Új vezetők jöttek, új tervekkel, amire új hitelt vett fel a
tsz. Az egyik ötlet bejött, a másik nem , többnyire nem. Azért ha
lassan is, de fejlődött a tsz és vele párhuzamban a tagok élete is.
Gépesítettek ahol lehetett, megkönnyítve a munkát az embereknek.
Korszerű istállókat, utakat építettek,erőgépeket, tehergépkocsikat,
kombájnokat, személygépkocsit vásároltak, az irodát is átalakították: a
vezetők külön szobát kaptak, ahogyan a pénztár is, a beosztottak is
csak négyen-öten dolgoztak egy helységben. Előbb számoló, majd
számítógépeket vásároltak. A természetbeni juttatást felcserélte a havi
készpénzes vagy fix, vagy teljesítményes fizetés. Új ágazatok alakutak,
előbb a kertészet, majd mikor az becsődölt a tagok által gatyagyárnak
csúfolt rongyfeldolgozó ágazat.</span><span style="font-weight: bold;"> Az állattenyésztési ágazat próbálkozott szarvasharma, juh,sertés,baromfi - ezen belól csirke, liba.pulyka tartással. </span><br />
<span style="font-weight: bold;">Most
is, mint mindig voltak elégedetlenek, voltak kiemelt fizetések, de
alapjában véve munka volt az egész falu számára. Együtt dolgozni még ha
fárasztó és nehéz is könnyebb. Munka közben ment a móka, kacagás, néha
morgás, sírás is persze, de hónap elején meg mindenki biztosan
számíthatott a megkeresett több- kevesebb jövedelmére.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Ám
ahogy teltek az évek-a felvett hitelek kamatos kamatai, a felelőtlen
vezetők hibái, meg ki kell mondani őszintén a tagok széthúzása miatt,
mert senki nem tartotta igazán a magáénak a tszt, ott csípte, ahol
tudta. A háztáji mindig fontosabb volt, a nagyobb bevételt az hozta-
tornyosultak a viharfelhők, amik oda vezettek, hogy az 1960-ban közel
500 tagot számláló - ebben benne voltak az idős nyugdíjasok is - tsz
tagok száma egyre fogyott 2oo,100.30 főre csökkent le a dolgozó tagok
száma. mígnem felszámolásra került a tsz. . Ez már a rendszerváltás után
történt, és becsületére legyen mondva az akkori törvénynek
felosztották a maradék vagyont figyelembe véve a tagként töltött évek
számát és a keresetet. </span><br />
<span style="font-weight: bold;">Viszont ugyanakkor megszűnt a munkalehetőség, amely évekkel ezelőtt annyi családnak adott kenyeret.<br />
Kimérték a bevitt földeket, azok műveléskor többe kerültek, mint
amennyi hasznot hoztak azoknak, akik gépek híján mással műveltették meg.
Eladták, vagy bérbe adták főleg az idősebbek,mivel a mai világban már
egy lovacskával, vagy két tehénkével nem szánt, vet senki, mint hajdanán
az ötvenes években, már csak azért sem, mert se lovacska, se tehénke
nincsen, a gazdák is megöregedtek, vagy már nem is élnek. Az utódoknak
meg ez már nem életcél.</span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-25155338925328239782011-06-04T02:16:00.000-07:002014-08-05T22:30:25.486-07:00Falusi történetek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-XXOldvT4I68/TlO0zcK6pVI/AAAAAAAAFqU/Sjb5BYSURwE/s1600/falu.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-XXOldvT4I68/TlO0zcK6pVI/AAAAAAAAFqU/Sjb5BYSURwE/s200/falu.jpg" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5644053553853670738" style="cursor: hand; cursor: pointer; float: left; height: 150px; margin: 0 10px 10px 0; width: 200px;" /></a>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt40l56Dtn1SP5rX2PomJVBRobPl-YgaS5kZiNKjfA5bVakYf1THVwR0mz9CmiyyLo1pVhKKG7q7-vpLff90i65k0Lq-QqEGQj6RQVOesH1oBYdjVvl09SjIxCOhW5q1R1EZCEO1ja4Gw/s1600/%25C3%2596mlesztett+058.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}">
</a>
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/_Frjoy1iwPZ4/TSLYethcLyI/AAAAAAAAEQc/2H1v61L6Q5U/s1600/%25C3%2596mlesztett%2B058.jpg">
</a>
<br />
<span style="font-weight: bold;">Falusi történetek
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Rég meghalt emberek történeteit, mondásait őrzi a falu. Ezek apáról fiúra, szájról-szájra terjednek nemzedékeken át.
<br />
<br />Néhány ismert történetet szeretnék megörökíteni. Neveket nem használok, bár ezek a történetek nevekhez kötődnek, de senki hozzátartozójának az emlékét nem akarom megsérteni.
<br />
<br />
<br />Első történet
<br />
<br />Az egyszeri péterszegi ember táviratot kapott, hogy másnap x órakor jelenjen meg a újfalusi vasútállomáson, mert címére 2db. bika érkezett. A táviratot a sógora írta alá. Hmm!- mondta az emberünk. Bika? Hát miért küld nekem két bikát a sógorom? Na mindegy, ehhez segítség kell, meg két jó kötél, amivel hazavezetjük a bikákat. Segítség mindig akad, bikakötél is volt éppen a háznál, hát szekérre ült a két falubéli és az állomásra hajtott. Érkezés után keresték az állomásfőnököt a távirattal, hogy hát itt lennének a bikákért. Mondta az állomásfőnök: Hogy miért? bikákért? - hát hiszen két liba érkezett erre a címre. Vakarták a fejüket mindhárman, mert hát a táviraton bika állt. A postáskisasszony elírta : liba helyett bikát írt.
<br />Mit tehettek jót nevettek és a szekéren a bikakötelet a saroglyában dobva hazafuvarozták a két libát.
<br />
<br />Második történet
<br />
<br />Jó kiállású, karakán ember volt Pali bácsi. Az első világháborúban vitézségi érmet kapott. Falun a ragadványnevek úgy ragadnak az emberekre, mint a régi légyfogó papír. Mindjárt Vári Vitéz lett a neve a hétköznapi Szabó helyett. Szeretett mulatni, kocsmázni, adomázni. Kicsit gyors beszédű lévén a szavakat ismételte mindig. A mulatozás, kocsmázás elvitte a pár hold földjét, így nyári nagy viharok , égzengések, villámlások idején csak kiállt a kocsmaajtóba és úgy mondta: " hiába dörög az ég,az ég, az ég, az én búzámat nem veri el a jég,a jég, a jég.
<br />
<br />Egy alkalommal fácánozott. Hurkot vetett a bokor alatt a fácánnak épp az újfalusi kövesút mentén. Sikerült a fogás. Éppen bogozta ki a fácánt a hurokból, amikor arra járt egy csendőr. Hát maga mit csinál itt bátyám?- kérdezte. Aztán kitől van erre engedélye magának? Hát bokor komámtól, bokor komámtól - mondta Pali bácsi. Igen, aszondja a csendőr, akkor csak fácánozzon nyugodtan. Akkoriban a csendőr parancsnokságon Bokor nevű volt a parancsnok.
<br />Pali bácsi jót kuncogott magában, hiszen ő csak attól a bokortól kért engedélyt, ami alatt megvetette a húrkot.
<br />
<br />Fiatal korában nagy szoknyabolond volt, de öregen is megnézte a szép menyecskéket.
<br />Egyik alkalommal találkozott egy szemrevaló menyecskével az utcán. Mondta neki: Ismertem idesanyádat, szép asszony volt, szép asszony volt, de akármilyen híres dáma, híres dáma- egy szép napon mind lejárja, mind lejárja.
<br />
<br />Harmadik történet.
<br />
<br />Még a tsz. idők első éveiben történt ez az eset.
<br />
<br />A növényápoló ágazatban kimérték tagonként a kapálni való kukoricát,cukorrépát és a kaszagép által levágott és kézi össze gyűjtésre váró lucernát, szénát. A betakarított takarmány harmada illette meg a tagot a munkájáért.
<br />
<br />Annak idején némi erőszakkal kényszerítette be az akkori politika a szövetkezetekbe az addig egyéni parasztként dolgozó gazdákat. Nem is érezték soha igazán a magukénak a közöst, ott csíptek le belőle, ahol módjuk volt rá. A háztáji volt az elsődleges, mivel az ott nevelt állatok tartották el a családot és még értékesítettek is belőle.A szövetkezet alig fizetett valamit.
<br />
<br />Történt, hogy lucerna gyűjtés ideje volt. A brigádvezető kiadta az ukászt, hogy rakják egyenlő boglyákba a lucernát és minden harmadik boglya a tagé, amit a tsz. hazaszállít számára.
<br />A másik két boglya pediglen a telepre kerül. Hát milyen a fifikás ember? Úgy rakták a boglyákat, hogy a két elsőt jól fellazítva fele annyi takarmányból, a harmadikat - hiszen az lesz az övék- jól lenyomkodva minél több legyen. Igen ám, de a brigádvezető rá jött a turpisságra.
<br />Megváltoztatta az előzőleg kiadott rendelkezést, minden harmadik boglya szállítandó a telepre!
<br />
<br />Hú az anyját bátyám, mondta egyik tag a másiknak: a harmadik boglyát rakják a közösnek! Úgy kell a zsiványoknak! - mondta az emberünk. De bátyám, hát a magáéból viszik a harmadik boglyát! Ammán más! - vakarta a fejét nagy búsan ammán más!
<br />
<br />Negyedik történet.
<br />
<br />Még mindig az egyik legvidámabb barakból a tszcs-ből.
<br />
<br />Gépműhely ágazat.
<br />
<br />Itt dolgoztak a gépszerelők, a traktorosok besegítőként, ha rossz volt a masinájuk. Háát bizony a munkafegyelem eleinte elég laza volt. Sokan csak imitálták a munkát, volt aki szinte tisztább munkaruhában ment haza hétvégén, mint mikor hét elején ráadta otthon az asszony.
<br />
<br />Meg-meg jelent a raktárban egy egy traktoros, ott ácsorgott, hallgatózott. No mi kell? - kérdezte a raktáros. Háát egy kis csavar, mondta zavartan az illető, mert hát igazából nem is kellett neki semmi, csak egy kicsit lazított.
<br />
<br />Reggelente a kicsi rezsón készült a közös villásreggeli. Összedobta a társaság, ami a tarisznyába volt: Szalonnát, kolbászt, hagymát, tojást. Jenő is dolgozott köztük egy ideig szerelőként, aztán raktárosként. Mivel értett a sütéshez-főzéshez, őt bízták meg, hogy készítse el a reggelit.
<br />Persze a reggeli előtt egy kis dugi pálinka is kijárt. Ettől aztán jókedve lett az egész társaságnak. Ment a viccelődés, egymás cikizése.
<br />
<br />Közös névnapokat is rendeztek a műhelybe. Ebből aztán fegyelmik is származtak, mert hát volt aki már a reggeli köszöntés után bekapkodott eléggé. A műhelyfőnök kijelentette: névnapozni márpedig csak munkaidő végétől, délután négy órától lehet.
<br />Hát bizony voltak akik nehezen várták a négy órát. Mondta is háromkor az egyik szerelő: Köszöntsük már, igyuk meg azt a kis pálinkát, nincs itt mire várni! - Hát aztán, hogy előbbre hozták e egy kicsit a köszöntési időt nem tudni, de az biztos, hogy volt aki mire hazamenésre került a sor, erősen bepityizált. Látva a szomszédját, aki egy kupica bekapása után már ment is haza és végezte otthon a második műszakot odakiáltott neki: Kedves komám - hát hiányzott ez nekünk? -Hát úgy látom neked nemigen felelte nevetve a szomszéd.
<br />
<br />Családban történt
<br />A műbőrkalap
<br />
<br />A harmadik lányommal voltam terhes - már a nyolcadik hónapban, amikor férjhez ment a kolléganőm, akivel akkor együtt dolgoztam a bérelszámolásban.
<br />Nagy pocakkal nem nagyon vágytam én már lagziba, de azt megígértem, hogy a vacsorára elmegyünk. Kiöltöztünk ünneplőbe a párom az új műbőrkalapját rakta fel. Jött velünk a két nagyobbik lányunk is. Vacsora előtt a férfiak természetesen pálinkáztak, ettől jött meg a lakodalmas kedvük. Én eléggé feszengtem a szűk helyen, kevéssel vacsora után súgtam az uramnak, mennék haza , nem bírok itt ülni. Láttam a szemén nincs elragadtatva a korai hazamenéstől, most kezdett bele melegedni a szórakozásba, imádta a társaságot.
<br />No jó hát maradunk még egy órácskát, de akkor megyünk, mondtam én. Úgy is volt egy óra múlva szedelőzködtem, öltöztettem a lányokat. Nagy búsan Jenő is öltözött és jött velünk végig szótlanul a hazafelé vezető úton.
<br />Mikor aztán haza érkeztünk és villanyt gyújtottunk erősen nézegetni kezdte a levetett kalapját.
<br />Ez nem az én kalapom!- mondta. Elcseréltem, véletlenül a másét hoztam el. Mindegy az mondom- kalap-kalap. Nem addig az!- aszondja - én az új kalapom senki más kalapjáért nem adom. Vissza kell menjek! Te Jenő mondom én - én úgy látom a tiéd ez a kalap. Ez nem - jelentette ki határozottan.
<br />Tudtam én, hogy nem a kalap miatt akar ő visszamenni, hanem nagyon vágyott vissza a lagzi forgatagába. Ez csak ürügy volt, mert az asszonyt nem illett volna magára hagyni ebben az állapotában, de a húzóerő nagyobb volt.
<br />Hát visszament a kalap ürügyén és kivilágos virradtig maradt.
<br />
<br />Másik történet, amikor ő volt a vőfély egy másik lakodalomban. Sokszor vállalta ezt a megtiszteltetést, el is látta a feladatát a megfelelő módon. Mert egy lakodalmat régen is le kellett vezényelni és ez a vőfély feladata volt. Bár szerette az italt, de ilyenkor hajnalig nagyon mértékkel kóstolgatta, hiszen neki figyelni kellett arra van e elég az asztalon, kínálgatni a vendégeket, csinálni a hangulatot. Reggel felé, mikor már csak az utolsó pár vendég és a közvetlen rokonok mulatoztak ő is elengedhette magát.
<br />Abban az időben még rezesbanda kísérte az esküvőre az új párt és este a lányos háztól a fiú szülői házához is. Utána átváltott a zenekar hegedűre, klarinétra, bőgőre.
<br />Hát nem kitalálta az én párom az egyik rokonnal, hogy őt kísérjék haza a zenészek rézbandával.
<br />Én itt is korábban hazamentem, tudva, hogy a vőfinek az utolsó vendégig helyt kell állni. Javában aludtam volna - ha tudtam volna, mert hirtelen hangos zeneszó verte fel a csendet.
<br />Ott húzatta a nótát a kapuban egy jó darabig. Na gondoltam befejezhetnék már, felöltöztem , kimentem. Na gyere be, mondtam neki, feküdj le. Nem addig a!- mondta Jenő. Engem Vince hazakísért, most meg már én kísérem őt haza. Hangos ricsajjal újra végig vonultak az utcán, mert kölcsön kenyér visszajár.
<br />Mit lehetett erre csinálni, csak nevetni. Valamikor dél körül már elő is került vőfi uram.
<br />
<br />Velem történt.
<br />
<br />
<br />Kora tavasz volt akkor is. Az oltott, óriás virágú ibolya már kivirágzott a kertemben. Szedtem egy nagy csokorral reggel munkába indulás előtt. Jutott belőle az asztalomra, sőt még a titkárnő asztalára is. Egy jó kis kávét kaptam cserébe, azt iszogattam, amikor kijött a tsz elnök és fölé hajolva szagolgatni kezdte az ibolyát. Nagyon szép - mondta, kár, hogy nincs illata. Alulról szagolja - válaszoltam, úgy jobban érzik. Igen - mondta nevetve - azt szeretné ugye, hogy már alulról szagoljam az ibolyát! Körülöttünk mindenki hangosan nevetett. Én elvörösödve szabadkoztam, hogy hát nem úgy gondoltam, ahogy a szólás-mondás mondja, csak tanácsot akartam adni, ugyanis a nagy virágok lehajlottak a gyöngécske szárakon és tényleg úgy érzett jól az illata, hogyha alulról szagoltuk.
<br />
<br />Más
<br />
<br />Eléggé szókimondó lévén, valami munkával kapcsolatos dolgon vitáztam éppen a főkönyvelői irodában. Ott volt az elnök is, aki kimondta a szót, punktum- úgy kell csinálni a munkát, ahogyan ők kigondolták. Mérgesen mentem ki az ajtón. Az irodában nyitva volt az ablak és az ajtóval szemben a folyosó ajtó is. Ahogy húztam be magam után az ajtót , hirtelen bevágódott nagy robajjal mögöttem.
<br />Na nézd , hát nem ránk csapta az ajtót - hallottam belülről az elnököt kiabálni.
<br />Visszanyitottam és beszóltam: Nem én voltam, csak a húzat - bár szívem szerint magam is szívesen berántottam volna, ha mertem volna. Jól jött a húzat mindenesetre.
<br />
<br />
<br />Emlékezetes történetek
<br />
<br />A figyelmetlenség ára.
<br />
<br />Mint azt már írtam egy előző történetben ragadványnevet , vagy csúfnevet falun szinte mindenki kapott valamiképpen. Ahogy Vári Pali bácsit is említettem. Még a családtagjait is Várinak hívta mindenki.
<br />Egy alkalommal, amikor még a gép és bognár műhely a tsz. iroda udvarán volt és én akkor még pénztáros voltam, bejött hozzám a Pali bácsi fia valamilyen elvégzett munkának a díját kifizetni. Rég láttuk egymást, ő nem a faluban élt, valahol a Dunántúl, csak éppen akkor itthon tartózkodott .Kérdezett a bátyámról, akivel együtt jártak iskolába. Beszélgetés közben én kitöltöttem a pénztár bizonylatot Vári Pál névre és átadtam neki, miután fizetett. Ahogy kilépett az ajtón valahogy éreztem én, hogy valamit nem jól csináltam. Pár pillanat múlva újra benyitott. Belémnyilalt, hogy tényleg hülyeséget csináltam Azt mondja nekem: Légyszíves javítsd ki ezt a bizonylatot arra a névre, hogy Vári Vitéz V Szabó Pál - mert így csúfolták édesapámat. Azt hittem, hogy menten ott süllyedek el. Elnézést kértem, de gondolom nála az semmit nem javított az én figyelmetlenségemen.
<br />
<br />Más.
<br />
<br />Ezt a történetet utólag hallottam, mert akkor éppen nem tartózkodtam az irodában. Valami munkáltatói igazolást kért hitelfelvételhez az illető nő dolgozónk. Miután a kolléganőm kitöltötte annak rendje-módja szerint a nyomtatványt visszaült a helyére és a munkájába mélyedt. Közben valaki kiment az ajtón, ő azt hitte, hogy az, akinek a papirokat átadta. De nem , Ő még az ajtó mögötti fotelben ült, amikor a kolleganőm megszólalt: Na jól megöregedett ez a x néni is. A vele szemben ülő másik kolleganőm elhülve csak annyit tudott kinyögni: Kicsoda? x néni? - nem öregedett az. Azt mondja erre a közben írogató másik: Dehogyisnem, hát nem látod milyen ráncos az arca? Mikor ez elhangzott felállt szegény ügyfél és köszönés nélkül kiment az ajtón. Akkor nézett fel az én figyelmetlen kolleganőm és szája elé kapva a kezét elnémult.
<br />
<br />
<br />Volt emberek
<br />
<br />"Volt emberek, ha nincsenek is- vannak. Hatnak."
<br />
<br />Ez az idézet jut eszembe, ha rájuk gondolok. Az út során, amit járok mennyien mentek már el mellettem. Egy kicsit maradtak, együtt dolgoztunk, sírtunk, nevettünk,bosszankodtunk, aztán eltűntek az életemből. Ha rájuk gondolok felfénylik a mosolyuk, egy-egy jellegzetes mozdulatuk, mondataik.
<br />
<br />Rájuk emlékezve írom a falusi történeteket.
<br />
<br />Drága emlékezetű férfi kollégám, akit csak Nagyinak hívtunk. Nem tudott nevetni. Ha valami vicceset meséltünk csak tátogott és kiment belőle az erő, csúszott össze, mint a colostok. Mi már nem is a viccen nevettünk, hanem rajta. Történt egyszer, hogy hajtott hazafele biciklivel a járdán és egy éles kanyarban elesett. Szegény csúnyán összetörte az orrát. Ment be a lakásba és panaszolta a feleségének, hogy ő meg hogy megjárta. És az órád- kérdezte az asszony az órád? Az órám! az órom!- felelte indulatosan, mutatva az orrára.
<br />Másik alkalommal permetezte a szőlőjét, de valami miatt hátrafelé lépkedett a szőlősor között. Arról viszont elfeledkezett, hogy egy üres, még be nem temetett meszesgödör van a sor végén. A felesége éppen arra járt és látja ám, hogy permetez, aztán eltűnik. Belelépett a gödörbe, de olyan szerencsésen, hogy nem lett semmi baja. Másnap az irodába próbálta ezt nekünk elmesélni és hát milyen az ember - nevet azon aki elesik - hát nevettünk mi is. Persze a nevetés ragadós, ő meg csuklott megint össze, mint máskor, ha nevetni próbált.
<br />
<br />A főnökeink jöttek-mentek, azalatt a több évtized alatt, míg az irodában dolgoztam. Volt közöttük ilyen is olyan is, szigorú is, meg megértő is. Van akire szívesen emlékszek vissza, van akire nem annyira. Talán legtovább az egyik főkönyvelőnk maradt, akit most Oszinak említek. Mert nekünk még az átkosban elnök elvtársnak, főkönyvelő elvtársnak, főagronómus elvtársnak kellett szólítanunk őket. Az öreg Oszi - mondtuk magunk között , pedig tőlem csak tizenhárom évvel volt idősebb. Mikor bejelentettem neki, hogy hamarosan gyesre megyek, mert várom a harmadik gyermekemet összecsapta a kezét. Hát ezt azért nem gondoltam volna, mondta, hogy pont maga megy el. Pedig még csak harminc éves voltam akkor, de ő már valószínű öregnek tartott a babavárásra. Nem volt egy vidám tipús, inkább olyan, mint a gyomorbajosok szoktak lenni. Néha, ha jobb kedve volt órákig elbeszélgetett velünk erről-arról. A sodrából nem volt könnyű kihozni, de egy-egy vita hevében ez is megesett.
<br />Mennyi főnök volt még rajtuk kívül, akiket eddig említettem. Ágazat vezetők, brigádvezetők, párttitkár - természetesen - szegény nem ártott a légynek sem, személyzetis - ha elment a saját dolga után, mindíg az asztalon egy iraton hagyta a szemüvegét. Ó volt az önkéntes rendőrök parancsnoka, ezért megkapta ragadványnévnek a serif nevet.
<br />Jöttek diplomások a családjukkal. Újonnan épített szolgálati lakás várta őket frissen kifestve. Épp csak be kellett nekik bútorozni. A feleségeknek hamarosan nyilt egy státusz az irodában. Maradtak ideig-óráig, aztán vagy felmondtak nekik, vagy ők döntöttek úgy, hogy jobb helyet keresnek. Megismertem, megkedveltem egy részüket, aztán elmentek. Egy ideig még tartottuk a kapcsolatot, aztán az is elmaradt. Furcsa az élet. Tényleg olyan, mint a vonat. Felszállnak utasok, egy ideig maradnak, aztán leszállnak. Van akit szinte azonnal elfelejtünk, van akire évtizedek múlva is emlékezünk.</span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-47105947910847182022011-02-22T22:04:00.001-08:002011-08-13T07:15:35.913-07:00Eladó ház<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-dBkk0WT1aSI/TZmy2r-kpDI/AAAAAAAAE2E/Cy1tfV4o3g0/s1600/%25C3%25A1rny%25C3%25A9kban.jpg">
<br /></a><span style="font-weight: bold;">Ilyen kapura, redőnyre tűzött hirdetéseket lehet látni a faluban itt is ott is.</span> <span style="font-weight: bold;">Olvasva belesajdul az ember szíve. Egykor mennyi munka, küzdelem árán épültek vagy lettek felújítva, korszerűsítve ezek a házak. Itt laktak a szülők, a nagyszülők, tán még a dédszülők is. Gyermek zsibongástól volt teli a ház, majd felnőttek a gyermekek és kirepültek. Míg még együtt volt a házaspár élet volt a kapuk mögött, jöttek látogatóban unokákkal az elkerült családtagok. Aztán a betegség elvitte a társat, az évek teltek a hátramaradott megözvegyült is lebetegedett, vagy elment a párja után.</span>
<br />
<br /><span style="font-weight: bold;">És akkor kitűzik a táblát: Ez a ház eladó! - Így múlik el az ember dicsősége. Idegenek költöznek a meghitt falak közé, új emberek, akik már nem hallják meg mennyi titkot őriznek ezek a porták a régiekről.</span>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-15300661650754085372011-01-07T03:07:00.000-08:002013-11-07T23:44:06.623-08:00Temetés falun<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-sdOFG9USqyo/UnyWHZFI7BI/AAAAAAAAIJk/s9_VXhAmdtk/s1600/p%C3%A1rban+2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://3.bp.blogspot.com/-sdOFG9USqyo/UnyWHZFI7BI/AAAAAAAAIJk/s9_VXhAmdtk/s320/p%C3%A1rban+2.jpg" width="320" /></a></div>
<a href="http://1.bp.blogspot.com/_Frjoy1iwPZ4/SNS-vj9Mp3I/AAAAAAAAAVM/Eay3lS3F6Kw/s1600-h/DSC03665.JPG" style="font-weight: bold;"><br /></a><span style="font-weight: bold;">Amikor a harang nem úgy kondul, mint máskor szokott a falusi ember felkapja a fejét.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Halott van. - jegyzi meg és figyelni kezd: kettős harangot húznak e vagy hármast?</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Ha kettőst nő hunyt el, ha hármast férfi.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Majd kiballag az utcára és az első járő-kelőtől megkérdezi: Ki halt meg? Ha az egyik nem tudja, a másik már igen. Falun futótűzként terjed a hír bánatról, örömről.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A falu még mindig egy zárt közösség. Érdekli és együtt érez, ha tud segít, amikor látja, hogy a másik embernek bánata van.</span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">A temetésen, főleg ha fiatal a halott, szinte mindenki részt vesz, aki nem beteg, vagy nem nagyon idős. Régen, mikor még háztól temettek,még nem volt ravatalozó, úgy mondták : elmegyek a végtisztességre, elkísérem utolsó útjára. Valóban így is volt, mert a halottaskocsi a háztól a templom elé vitte a halottat, ahol a gyász Isten tisztelet volt és utána a temetőbe kísérte a gyászkocsit a család és a falu népe.</span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Úgy ötven éve még hívogattak a temetésre rokonokat, szomszédokat, komákat. Csak az ment el, akit hívtak ugyan úgy, mint a lakodalmakba.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Ma már bárki részt vehet,csak a távolban lévő rokonság kap értesítést.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A templom ajtóra és a hirdetőre gyászjelentést tesz ki a család, így értesítve a falut a temetés időpontjáró.</span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">A temetésre is harangszó hívogat, feketében öltözött nők, fehér ingben ünneplőbe öltözött férfiak indulnak a ravatalozó elé ki kocsival, ki kerékpárral, ki gyalogosan.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Sokan sírcsokorral érkeznek és a részvétüket azzal fejezi ki, hogy leteszik a csokrot a már koszorúkkal feldíszített ravatal elé. A sírcsokron fehér szalag van rajta a részvét nyilvánító neve. Manapság sokan művirág csokrokat, koszorúkat csináltatnak , pedig egy pár szál élő virág talán bensőségesebb lenne.</span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Van polgári temetés, egyre ritkábban és egyházi. A mi falunk csaknem teljesen református vallású. Így e vallás rituáléja szerint temeti a halottat a református lelkész.Először igét olvas fel a bibliából és prédikációt tart, majd elmondja a halott élettörténetét és név szerint búcsúztatja a hozzátartozóktól.Ima és ének következik és elkísérik a gyászolók a koporsót a sírig.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Még nem is olyan régen falubeliek ásták ki a sírt és engedték bele a koporsót, majd behantolták. Ma már mindezt a temetkezési cég emberei végzik.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A behantolás után felrakják a sírhantra körben a sírcsokrokat, álványra a koszorúkat egyházi énekszó mellett.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A temetés úgy fejeződik be, hogy a megbízott közbenjáró megköszöni a részvételt, a virágokat, a sírásók munkáját. A halottnak békés pihenést kíván a földben, lelkének örök üdvösséget a mennyekben.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Ezek után a legközelebbi hozzátartozóknak vigasztalódást kívánnak azok, akik nem lettek meghíva a temetést követő torra. A toron a család és a legközelebbi rokonság, barátok, szomszédok vesznek részt. A szomszéd, vagy komaasszonyok főzték vagy főzik ma is a pörköltet , de ma már sok helyen hidegtálakat kínálnak. Az ételt, italt elfogadja a meghívott rokonság a halott tiszteletére. Kicsit beszélgetnek és távoznak.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A temetést követő vasárnap a prédikáción még megemlékezik a Tiszteletes az elhunytról és részvétét nyilvánítja ki a családnak. Kéri a falubelieket vegyék körül szeretettel a családot gyászukban.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A falusi nők fekete ruhában gyászolnak kevés kivétellel még ma is. Házastársat, szülőt egy évig, testvért fél-egy évig. rokont hat hétig gyászolnak.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Az elhunyt síremlékét egy éven belül elkészíttetik, sokan erőn felül, a sírt gondozzák, látogatják. </span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-78468434668066315082011-01-07T02:52:00.001-08:002013-11-07T23:48:15.266-08:00Temető vagy sírkert / Őrangyal<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2>
</h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDhcI-EJuYsfv5KxTSEDNBUdi-C1imIJU-udOZMXPr_ivgcTTyfXS87LOzpGRyKN8KmLn-kl92IOAs7qcGu89dcOsN2UfnscXw7AvJpKSwMyWf4bUXew_Bjw6AmMBtbUCHzNPhyphenhyphenDXFFgI/s1600/a+legr%C3%A9gib+s%C3%ADrk%C5%91.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDhcI-EJuYsfv5KxTSEDNBUdi-C1imIJU-udOZMXPr_ivgcTTyfXS87LOzpGRyKN8KmLn-kl92IOAs7qcGu89dcOsN2UfnscXw7AvJpKSwMyWf4bUXew_Bjw6AmMBtbUCHzNPhyphenhyphenDXFFgI/s320/a+legr%C3%A9gib+s%C3%ADrk%C5%91.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-weight: bold;">Ahogy telnek az éveim sorakoznak a sírok a temetőben egyre csak sorakoznak. Öt éve, hogy ott nyugszik a párom, ott az utolsó jel róla, ha a lelke nem is, de ami maradt belőle ott van.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Ott vannak a szüleim, a férjem szülei, a nagyszüleim, sógorom és még sok rokon, kedves ismerős elmúlt életemből.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Lehet, hogy morbid vagyok, de én szeretek temetőkben járni. Bóklászni a sírok között, olvasgatni kik nyugszanak ott, visszagondolni az életükre, ha ismertem őket.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Kijárok naponta, kétnaponta gondozni a párom és a szüleim sírját. A virágok csak úgy virulnak, ha gondviselést kapnak. De nem csak a virágokért, megnyugszom, ha látom a síremléken a nevüket, a páromét, ami a saját kézírása - valami belőle megmaradt a köveken. Szépen növekszik a két szomorúfűz, amit a sírok mögé ültettem. Micsoda terebélyesek lesznek, amikor már én is alattuk pihenek. Amikor meghaltak a szüleim, már akkor mondogattam, he eljön az idő, engem oda temessenek melléjük - volt ott egy sírhely, mert régen kerítés vette körül a sírjukat és miután felszedtük, maradt hely. Ide temettük a páromat, így egymás mellett van a két sír.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Szeretettel figyelem anyósomék sírja körül őrt álló négy tuját, csak nőnek, nőnek, lassan az égig érnek.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Az új sírok szektora már nem fog meg annyira. Állnak a milliókat érő gránit síremlékek egymás mellett, mint a katonák egyenruhában. Számomra hivalkodóak. Megmutatni ott is, halál után is, hogy jómódú emberek voltak, akik ott fekszenek.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Vannak aztán sírok, amiket nem, vagy csak nagyon ritkán látogatnak. Elgazosodnak, elszomorító a látvány.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Persze mindenki másként fogja fel. Van aki azt mondja nincs értelme a temetői kultusznak, elég lenne akár egy fa jelnek. Vagy elszórni a hamvakat és gondolatban keresni fel őket. Szép-szép ez az elképzelés is, de ha már oda temettük a halottunkat gondját kell viselnünk a sírjuknak úgy hiszem. Régen, amikor még fa fejfákat raktak le jelnek azt mondták, addig emlékezzenek az elhunytra, amíg elkorhad a fejfa. Lehet, hogy nekik volt igazuk?</span><br />
<span style="font-weight: bold;"><br /></span>
<span style="font-weight: bold;"><br /></span>
<b><br />
Őrangyal</b><br />
<b><br />
</b><br />
<h2 style="text-align: left;">
<span style="font-weight: normal;"><i><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Nekem biztosan van őrangyalom.Ezt bizonyítják a következő történetek. </span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Szóval olyan harminc éves körül lehettem, még öt tagú volt a család, volt mosnivaló bőven,</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">A szárítást a padláson kihúzott szárítóköteleken oldottam meg, ott nem volt útban senkinek a vizes ruha, akkor sem, ha napokig száradt. </span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Szegény uram felépítette a két kezével a házat, meg vakolta, burkolta, de a végére már nagyon kifáradt. Így aztán apróbb dolgok a házépítéshez viszonyítva bizony elmaradtak.</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Úgymint stabil padlásfeljáró. Pótolta egy hosszú létra ami a spejzban volt, van felállítva.</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">A létra nem volt kikötve s hogy-hogy nem, mikor már jó magasan jártam ,megcsúszott alattam.</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Szerencsére volt egy hokedli a falnál, az megállította a csuszásban, én meg valamiképpen a beépített polcok tetején landoltam a befőttes üvegek közzé. Még akkor is fogtam, szorítottam a műanyag lavórt a ruhákkal. Hogy kerültem én oda, ma sem értem. Mindössze két üveg esett le , a többit odább söpörtem, én meg remegő lábakkal ültem még ott egy kicsikét és aztán óvatosan lemásztam a félrecsúszott létrán, látva, hogy nem fog tovább csúszni.</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Senki nem volt akkor otthon , hogy segítsen rajtam, de az őrangyalom biztosan jelen volt.</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Mint akkor is, mikor egy kocsi majdnem elütött . Biciklivel voltam, az meg tolatni akart kifelé a beállóból és bizony nem nézett balra és nem látta, hogy jövök. Félre kaptam a kormányt és egy mély és szűk betonozott árok partján sikerült leugranom a kerékpárról, amikor meglátott.</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Ha nem is üt el, biztosan összetöröm magam, ha beleborulok az árokba.</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">És ki volt a sofőr? Az a férfi, aki gyerekként kimentett engem a Berettyóból, amibe majdnem belefulladtam. Hát nem megsúgta neki az őrangyalom, hogy "Figyelj te, ne üsd el akit egyszer már megmentettél! "</span></i></span></h2>
<h2>
<span style="font-weight: normal;"><i><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">És mennyi apró kis dolog! Egy-egy szerencsés elesés, amit törés nélkül megúsztam.</span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Egyáltalán, hogy még itt vagyok, élek, aránylag egészségesen / ezt nem kiabálom el, mert nem tudni mit hoz a holnap/ de hogy valaki vigyáz rám az biztos.</span></i></span></h2>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-59287442887068314442011-01-07T02:45:00.000-08:002013-11-07T23:50:39.682-08:00Lagzi<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="post-header">
</div>
<div class="post-body entry-content">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_BqiPFb9ZBqlzxbExzMNnn7BQAFNRSmB2PQrq99WER3k-uGggkP6XRILZ8HzlomPuG0tue_8FGMCJap9XZguwgwd4BvJcj6k0XcclW-6y9T9lvNpz8iTP1rZUfj-PLHn4R9nuaTXwxno/s1600/sz%C3%BClinapi+torta.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="252" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_BqiPFb9ZBqlzxbExzMNnn7BQAFNRSmB2PQrq99WER3k-uGggkP6XRILZ8HzlomPuG0tue_8FGMCJap9XZguwgwd4BvJcj6k0XcclW-6y9T9lvNpz8iTP1rZUfj-PLHn4R9nuaTXwxno/s320/sz%C3%BClinapi+torta.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-weight: bold;">Hol volt - hol nem volt, volt egy polgármester, jelen esetben a mienk, aki kitalálta, hogy az évenként megtartott szüreti felvonulást és mulatságot bolondítsuk meg egy hagyományos, régi lagzival. Pályázatot nyújtottak be ez ügyben, amit meg is nyertek. A gondolatot jónak tartották a civil szervezetek, van nekünk belőlük több is:</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Van ugye a hagyományőrző tánccsoport és a nyugdíjas klub, vannak a nagycsaládosok, a polgárőrök, a baráti kör stb. Mindenki lelkesedett az ötletért és a maga frontján feladatot is vállalt.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A táncosok közül került ki a szép kis barna menyasszony meg a szép nagy szőke vőlegény.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A klub tagjai már pénteken egész nap sütötték a faluház két kemencéjében a kalácsot. Pogácsa, kalács, rétes és aprósütemény került az asztalra vendégvárónak.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Negyven tyúkot vásárolt a falusi baromfitartóktól az önkormányzat, meg csigát, zöldséget a lakodalmas levesnek. Mindenki megpucolva, felbontva hozta a tyúkokat. A levest az idősek otthona szakácsa főzte bizonyíthatom, hogy nagyon finomra. Besegítettünk a hozzávalók előkészítésében a nyugdíjas klub tagjai és a konyha dolgozói, meg néhány közhasznú dolgozó.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A marhapörköltet a polgárőrök főzték.A húst a helyi hentestől vették. A menyasszony és a koszorúslányok haját a falu egyik fodrásza készítette. A menyasszonyi csokor is egy helyi virágboltos munkája. A pedagógusok a faluház nagytermét díszítették, meg a tornatermet, ahol a mókás eskető a volt iskola igazgató volt.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A menyasszonyt a tájházból kérte ki a vőlegény, majd kis mulatozás, tánc után felsétáltak a sok-sok leső kereszttüzében az iskolai tornaterembe, utána meg visszasétáltak, itt-ott megálltak egy táncra. Mire a faluházhoz értek már kicsit alkonyodott, de még nem volt sötét. Azért kigyultak a vasvillák végére helyezett petrós csutkák - valamikor villany híjján ezzel világítottak, hogy láthassák a menyasszonyt, meg a lakodalmas menetet.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Rezesbanda szólt oda-vissza, falunk minden szegletében hallatszott a zene.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Olyan jó volt a hangulat, hogy csak na! Vacsoráig ment a mulatozás tánc, majd a vőfély - ebből volt kettő, sőt három: nagyvőfi, kisvőfi, meg a nagyvőfi fiacskája a mégkisebb vőfi - rigmus kíséretében feltálalta a vacsorát :tyúkhúslevest csigatésztával, aprólékkal, zöldséggel, marhapörköltet krumplival, savanyúsággal, a klubtagok által sütött aprósüteményt, a vásárolt réteseket, tortákat. A tyúkok szétdarabolva, pirosra sütve éjfélkor lettek feltálalva. Az új pár elé odakerült a hagyományos kakas és a tyúkja kissé pajzán felállásban,</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Az esküvői torta meg a menyasszonytánc után lett felvágva és végig kínálva. Mert az is volt ám menyasszonytánc. Kétszáz Ft-ért már meg lehetett táncoltatni a menyecskeruhában öltözött egynapos asszonykát. Persze többet is lehetett a tálba dobni. Az utóbbi eseményt már csak hallomásból tudom, mert reggel kilenctől este tizenegyig úgy elfáradtam, hogy hazajöttem pihengélni.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Volt még aztán tombola is komoly ajándékokkal: Hajduszoboszló egyik hoteljében egy hosszú családi hétvége, kenyérsütő,.falióra és egyébb apróbb dísztárgyak.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Mindez a vendégek részére személyenként háromezer forintot kóstált. A viszhang szerint elégedettek voltak, ettek-ittak-mulattak, folyt a bor meg a sör -aminek nagyrészét már a saját kontójukra fizették Hencidától-Boncidáig.</span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">ÚI: Hát így is lehet: Összefogva, jókedvűen. Persze az ellenzék az nem volt jelen, majd kivülről kritizál.</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-83678604574462125152011-01-07T02:43:00.000-08:002013-12-17T09:45:34.759-08:00Emilke<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-fhoC-wYJ-k0/UrCNp6YT9aI/AAAAAAAAIio/CAYNYd10aVA/s1600/madarak+p%C3%A1rosan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="189" src="http://3.bp.blogspot.com/-fhoC-wYJ-k0/UrCNp6YT9aI/AAAAAAAAIio/CAYNYd10aVA/s320/madarak+p%C3%A1rosan.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Emilke egy tasziszlábú dohányzóasztal volt, amit az ugyancsak Emil nevű főnökömtől kaptam nászajándékban. Az esküvőnk előtti napokban hozta el a saját készítésű förmedvényt. Egy háromszögű farostlemez volt az asztal lapja, három kiálló vaslábon nyugodott, amiben később mindig megbotoltunk. Ezért a tasziszláb elnevezés. Két oldalt vaspálcák tartotta virágtartó díszelgett rajta és ami a leginkább borzadály volt egy gyalult kb. egy méteres kályhaarannyal befújt léc, amire egy neoncső volt szerelve. Kapcsoló nem került a műre, a neoncső mozgatásával lőn kék fényü világosság , vagy sötétség. Többnyire sötétség, mert valahogy nem érinkezhetett jól és csak többszöri próbálkozás után gyúlt ki a mennyei fény.</span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Az egészben az a borzasztó így negyvenhét év távlatából visszanézve, hogy akkor nagyon tetszett nekem . Ugyanis abban az időben a villanykörték legkisebbikét használtuk - tizenötöst- és a neonfény csodálatos világosságot adott esténként. Boldogan mutattam az omniózus ajándékot az én vőlegényemnek, aki ajkbiggyesztve mondta: Hát nem egy nagy szám. Persze azonnal megsértődtem, ami csak pár pillanatig tartott.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Majd elérkezett a lagzi napja: nov. harmadika. Esküvő után a lányosháznál volt az ebéd. Az ünnepi főasztalnál ültünk mi középen az új pár, jobbról az egyik násznagy, balról a másik. Szemben velünk a testvéreink, a legközelebbi rokonaink. Hogy-hogy került oda a szűk rokonság közé az én főnököm azt nem tudom máig sem - igaz, hogy a felesége keresztlánya volt a szüleimnek - de mindenesetre éppen szemben ülve velem mosolygott rám kitartóan. Látva ezt az én ifju férjem elborult arcal súgta: "Tudtam én, hogy baj lesz azzal a lámpával!"</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Én kérdeztem, hogy milyen lámpával? - hát amit ajándékban hozott mondta, azt hiszed nem látom, hogy hogy mosolyog rád. Teljesen elképedtem. Ez az ember az apám lehetett volna kor szerint, ráadásul úgy nézett ki mint a harmincas évek filmjeiben látott szikár, csontos, bajszos emberek. Elkapott a sírás és azt súgtam vissza az én páromnak, ha nem kér azonnal bocsánatot a gyanúsításért én felállok és itt hagyom a násznépet. Ijedten szabadkozott, hogy hát ne haragudjak, nem úgy gondolta, de annyira nézett engem ez az ember. - Hát a menyasszonyt mindenki nézi a lakodalomban, hiszen ő a nap fénypontja nem igaz? . Közben már ment az asztali áldás, a zenészek húzták a vendégek nótáit. Én meg sírtam és mikor kérdezte a sógornőm mi a baj, hát a nótára fogtam, hogy azért sírok.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Később a lagzi forgatagában próbáltam elfelejteni ezt az affért, de még negyvenhét év távlatából is ilyen élesen az emlékezetemben van.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Azért, mert igaztalanul ért a vád, nekem a férjem volt az első és egyben az utolsó szerelmem. Ma már tudom, azért féltett annyira, mert ő is nagyon szeretett engem.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A dohányzóasztal bekerült a kisszoba sarkába, jól lehetett nála esténként olvasni.A párom mindig utálattal nézett rá, főleg ha megbotlott a taszisz lábában. Aztán egy kis idő elmúltával kiselejteztem, új bútor került a helyére.</span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-37450529442649226662011-01-07T02:40:00.000-08:002013-12-17T09:47:00.050-08:00Az én könyvtáram<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="post-header">
</div>
<div class="post-body entry-content">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPyxFFnGBSS7HXxN2YXzbjQENJWVcoQ7HRs3a14JWxk0Zs8sT4r5C5YonH78l4JMhxqQ0xcX4GNtwvJMgdv9kNwyuNhe-M3xVQ6zx0C36Hr4bKgRsSDFMUKaaLRC39c6RVvQ7ndX58Zzk/s1600/Zolan+festm%C3%A9nyek+gyermekekr%C5%91l.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPyxFFnGBSS7HXxN2YXzbjQENJWVcoQ7HRs3a14JWxk0Zs8sT4r5C5YonH78l4JMhxqQ0xcX4GNtwvJMgdv9kNwyuNhe-M3xVQ6zx0C36Hr4bKgRsSDFMUKaaLRC39c6RVvQ7ndX58Zzk/s320/Zolan+festm%C3%A9nyek+gyermekekr%C5%91l.png" width="320" /></a></div>
<span style="font-weight: bold;">Könyvet olvasni jó dolog. Jó könyvet még annál is jobb. Hiába a modern hírközlési eszközök: rádió, TV, internet, egyik sem tudja pótolni az olvasás örömét. Nem is értem én azokat az embereket, akik soha könyvet nem vesznek a kezükbe. Azt mondják: én nem szeretek olvasni. Honnét tudják, ha ki sem próbálják.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;">Belém már gyermekkorban belémivódott a könyv szeretete. Olvasott ember volt az apám, a bátyám. Mikor még nemismertem a betűket a bátyám már akkor felolvasott nekem. Emlékszem betegen feküdtem az ágyban, bekötött torokkal- nagyon fájt a mandulám. Azzal próbálta elvonni a fájdalomról a figyelmemet, hogy olvasott nekem. Először meséket, aztán meg Petőfi János Vitéz c. művét. Mikor oda ért az olvasásban, hogy Jancsi búcsúzott Iluskától keservesen sírni kezdtem.Hogy érinthette meg a gyermeki lelkemet a verssorok fájdalmas szépsége ?- nem tudom.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">"Elváltak egymástól, mint ágtól a levél, mindkettőjük szíve lett puszta, hideg tél."</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Ma már sajnos értem a szavak jelentését.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Aztán mikor már megtanultam olvasni, jöttek a mesék, ifjusági regények, aztán a szépirodalom.</span></div>
<span style="font-weight: bold;">Pinokkió történetét olvastam belefeledkezve. Anyukám váltig szólítgatott valami munka elvégzésére, de én bizony meg sem hallottam. Mérgében kikapta a szomszédtól kölcsönözött könyvet a kezemből és a tűzbe vágta. Ijjedten kaptam ki a szélén megpörkölődött könyvet és mondhatom ez a tette jobban fájt nekem, mintha megvert volna. Úgy tiszteltem és tisztelek ma is egy jó könyvet, magát az írott betűt, mintha élőlény lenne.</span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;">Kamaszlány voltam, amikor a bátyám, aki akkor már bányában dolgozott postán hazaküldött egy zsák könyvet. Olcsókönyvtár sorozat volt ez, amit ő hétről-hétre megvett- talán három forintos könyvek, de világirodalom remekei. Faltam őket egyre-másra. Így ismertem meg azóta is kedves könyveimet: Mórától az Aranykoporsót, Jókai Lőcsei fehér asszonyát, Mikszáth Fekete városát, Tolsztoj Feltámadás c. könyvét és hát Jane Eyrét, meg az Üvöltő szeleket .Kamasz lelkemet elvarázsolták ezek a könyvek és arra ösztönöztek keressek ezektől az íróktól és még másoktól könyveket még és még. Volt Jókai korszakom, meg Mikszáth, Krudi, aztán jöttek az orosz klasszikus, a franciák. Egy időben csak Vernét olvastam, aztán Zólát. Felnőtt fejjel egyre inkább érdekelt a parasztság története - ahonnan én is származom: olvastam egy lengyel regényt Parasztok címmel, aztán Csalogh Zsolt Parasztregényét, még mindezek előtt Móricz Zsigmond , Szabó Pál a falusi élet keserveiről szóló regényeit.Kodolányi: Juliánus barát és a Vas fiai c. regénye is lenyűgözően hatott rám. Aztán Vámos Miklós: Apák könyve. Á!!! felsorolni lehetetlen mennyi jó könyv került életem során a kezembe. Szabó Magdát, Kafka Margitot kedves női íróimat ki ne felejtsem a sorból.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Szeretem Müller Péter, Kornis Mihály bölcs írásait no és nem utolsósorban a verseket Adytól, József Attilától,Petőfitől, Aranytól, Radnótitól stb.stb.stb.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Bocsánat ha kicsit elragadtattam magam, de nem tudja az aki nem olvas milyen örömöket von meg magától.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">És ezeknek a számomra kedves könyveknek nem kell feltétlenül a könyvespolcunkon ékeskednie. Igen drágák lettek a könyvek sajnos. De vannak könyvtárak ki lehet kölcsönözni, elolvasás után visszavinni, de valahol a lelkünk mélyén mind ott sorakoznak az emlékezés polcain egytől-egyig ha megérintettek bennünket.</span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-10334459637857712282011-01-07T02:39:00.000-08:002013-12-17T09:59:31.425-08:00Az a kertaljai kis ház<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h3 class="post-title entry-title">
</h3>
<div class="post-header">
</div>
<div class="post-body entry-content">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-weight: bold;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTN1a3yR3DnNxPxWcWE3J9EyMzFDKgiBvqJYwbxVWtjeAtAHuFCpcVNI1Of9lKY0KHKdVqB9AUP5LjrofNUTOMxI81dh7kGizAUeT3iFOiz_HGLwjmQH_dfdX9Tmj_MdoY5i6Rq_f_5ls/s1600/t%C3%A1jh%C3%A1z+2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTN1a3yR3DnNxPxWcWE3J9EyMzFDKgiBvqJYwbxVWtjeAtAHuFCpcVNI1Of9lKY0KHKdVqB9AUP5LjrofNUTOMxI81dh7kGizAUeT3iFOiz_HGLwjmQH_dfdX9Tmj_MdoY5i6Rq_f_5ls/s1600/t%C3%A1jh%C3%A1z+2.jpg" height="149" width="200" /></a></span></div>
<br />
<br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Az a kis ház, ami ott áll még most is gyermekkorom Porostóján befogadó volt számomra, annak ellenére, hogy lakói egy bizonyos idő után elhagyták és beljebb költöztek a faluba. Ezt nem csodálom, hiszen messze volt az artézi kút, a bolt, az iskola, hogyha körben próbálták megközelíteni úttalan utakon. Ezért, mivel a szüleim jó viszonyt alakítottak ki a ház lakóival a mi telkünkön jártak kútra, boltba, iskolába.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Én meg a cserfes kamasz mentem játszani az éppen ott lakók gyerekeivel.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Lila néniék előtt Lakatos Sanyi bácsiék laktak ott szintén négy gyerekkel. A ház előtt elterülő gyermekszemnek hatalmas füves terület a Porostó nagy játékokra adott alkalmat. Nyáron bigéztünk, labdáztunk, télen szánkóztunk, korcsolyáztunk.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Rossz idő esetén bent játszottunk a kis házban, biztosan lomoltunk, de a szülők nem bánták. Ők is aranyos, jó emberek voltak. Sanyi bácsi olyan minden mindegy, mosolygós tipus. Emlékszem ahogy hangosan bíztatta magát: " Na Sándor induljál a kútra!"- fogta a két kannát és ballagott négy kapun át nagy nyugalommal a templom melletti kerekes artézi kútra,apuékkal mindig váltva pár szót. Erzsike néni kicsit tarti volt. Bár ő is a mi falunk szülötte, mégis próbált úgy beszélni, mint a városiak. Ezen mi gyerekek a háta mögött jókat kuncogtunk. Azt mondtuk urazik a néni. Nagy esőzések idején megszaladt a víz a kanálisokban és a Porostó közepén. Ekkor mondta azt Erzsike néni: " Oly nagy a véz a kert alatt, bele lehet fulni." - mi kis gonoszak mennyit nevettünk ezen, utánoztuk sokáig.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Egyszer aztán ők is elköltöztek a főútcára az Erzsike néni szüleihez, onnan meg idővel Pest környékére, talán Kispestre. Mégiscsak városi öreghölgy lett Erzsike néniből, mindigis városra vágyott.</span><span style="font-weight: bold;">Még itt laktak a faluban, amikor a 11 év körüli lányuk belenyúlt a rádióba és halálos áramütést szenvedett. Nagy tragédia volt ez a család, a rokonok és az ismerősök számára.Sanyi bácsi talán sohasem tudta kiheverni. Öreg korára zavart lett, olykor elkóborolt. A halál is ott érte a pestkörnyéki temetőben. Lehet, hogy a kislánya sírját kereste, aki itt nyugszik a falunkban. Öreg fát átültetni bizony ritkán jár sikerrel. </span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">A kisházba új tulajdonosok kerültek, egy akkor még fiatal házaspár. Velük is nagyon jó barátságba kerültem, ami a mai napig tart. Azt a kis egyszerű házat az új menyecske úgy kiszépítette kívűl-belül, hogy csak bámultuk. Mikor megszületett a kisfiúk mennyit jártam én oda dajkálni, meg beszélgetni. Nagyon ügyes gazdasszony volt Erzsike, sütött-főzött akkor még különleges dolgokat és engem mindig megkínált. Egy alkalommal azt kérdezte: "Na milyen rántott hús ez? állapítsd meg." Kóstolgattam, talán hal ez, vagy mi lehet morfondíroztam. Hát kiderült, hogy gyenge tök rántva. Tőle kaptam elolvasásra sok szép, romantikus könyvet, ő tanított keresztszemest hímezni. Tele volt a kis ház szebbnél-szebb kézimunkákkal. Mielőtt férjhez mentem ők is elköltöztek a főutcára. Segített nekem az első lakásunk festésében, csíkot húzni, hengerelni tanított. Még talán terhes sem voltam amikor odaígérte viccből a majd születendő lányunkat a párom. Onnét kezdve úgy hívták egymást, hogy nászuram, nászasszony. Lányunk ugyan született három is, de másik párt választottak, ahogyan az ő fiúk is. Sajnos őt is eltemették a szülők fiatalon.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Pendzsu, ahogy a férje után mi is becézzük a nyugdíjas klub vezetője. Írtam én Müller Péter Derűs szív c. írásáról. Hát ő is egy ilyen derűs szívű ember, tul tud lépni minden nehézségen, fájdalmon, annak ellenére, hogy a sors őt sem kímélte meg ezektől.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A kisházban új lakók költöztek megint. Az itt született lányok közül a kisebbik már nem az én, hanem a lányom barátnője lett.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Aztán ők is elköltöztek, ahogyan a többiek. A telket megvették a felette lévő telekkel együtt, szép új porta került rá felül, a kis ház helyén meg gazdasági udvar van, birkák legelésznek rajta.</span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-72478069243700475332011-01-07T02:38:00.000-08:002016-06-18T02:33:59.038-07:00Darázsfészek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-upDVRKxrL40/U5xgGdeHNlI/AAAAAAAAQF4/JaznRXQXk-c/s1600/n%C5%91i+sz..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://2.bp.blogspot.com/-upDVRKxrL40/U5xgGdeHNlI/AAAAAAAAQF4/JaznRXQXk-c/s1600/n%C5%91i+sz..jpg" /></a></div>
<span style="font-weight: bold;"><br /></span>
<span style="font-weight: bold;"><br /></span>
<span style="font-weight: bold;"><br /></span>
<span style="font-weight: bold;">Milyen érdekes a mi magyar nyelvünk. Egy kifejezésnek mennyi jelentése lehet. Jelen esetben a darázsfészeknek. Hát ugyebár a darázsfészek lehet a mérges rovarok fészke, a nyúlni szót hozzá adva egy kellemetlen helyzet úgyis ha belenyúlunk, úgy is ha képletesen szólva nyúlunk bele.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">/na én itt most lehet, hogy az utóbbit művelem majd./ Aztán meg lehet az egy nagyon finom sütemény neve is. Ez a sütemény Kádár János bá' kedvence volt. Hogy honnét tudhatom én ezt , mindjárt elmesélem.</span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Volt nekem hajdanán a nyolcvanas években egy kolléganőm, akinek az anyukája János bá' szakácsa volt a hencidai erdészházban. Tőle tudom. hogy mikor kedve szottyant az öregnek Biharba leruccani ebben a vadászházban szállt meg és itt is étkezett vendégekkel, vagy azok nélkül, csak úgy szólóban. Ilyenkor megfőzette a kedvenc ételeit: a krumplilevest- mert hát " Kedves elvtársak a krumplileves az krumplileves."- idézve őt magát, meg aztán megsüttette a darázsfészket is. De azt aztán úgy kellett elkészíteni,hogy olyan könnyű,meg olyan édes,vaniliás,ropogós legyen, hogy éppen csak meg ne szólaljon. Hú de kíváncsiak voltunk mi erre a süteményre. Egyszer aztán kaptunk belőle, hogy Kádár hagyta meg, vagy külön nekünk sült azt nem tudom, de tényleg nagyon finom volt. Mindjárt el is kérük a receptet és több-kevesebb sikerrel el is készítettük. Ez a mai szerintem elég jól sikerült, még hazánk akkori feje is megnyalná a tíz újját azt hiszem. Na nem akartam dicsekedni, de így hozta a szó vagy inkább az írás.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">A vadászházra is igen kíváncsiak voltunk, megfőztük Marikát vigyen el egyszer bennünket.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">El jött a nagy alkalom, nem volt egy szál vendég sem a vadászházban, hát bepattantunk a tsz. személyautójába öten és átkocsikáztunk a hencidai határba.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Egy szép tornácos házat találtunk, rendezett kertel, sok virággal. Bent koloniál bútorral ízlésesen berendezett nappalit láttunk, óriási ebédlőt nagy asztallal, sok székkel. A falakat az elejtett állatok agancsai, bőre díszítették. Bevallom egy kicsit meg voltunk illetődve. Bármennyire tagadnám az átlag magyar aki nem látott a kártyák mögé igenis tisztelte és szerette Kádárt.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Aztán mikor jött a rendszer váltás és kiderültek a disznóságok csak néztünk nagyot. Hát lehet ez?- ezt kérdeztük, ez a kormányfő, aki úgy látszott szereti az egyszerű embereket, hiszen belőlük valónak vallotta magát ilyen képmutató volt? Vagy bábuként mozgatták láthatatlan erők a háttérből? Persze az sem szól a mentségére. Én láttam az utolsó felszólalását később a tv-ben és bár akkor már nem volt önmaga, inkább egy szánalmas,beteg ember, azt szűrtem le, hogy iszonyatos félelem van benne a jövőt illetően. Ám a sors mindent elrendezett, meghalt mielőtt felelősségre vonhatták volna.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Utána jött a demokrácia, a szólásszabadság, beszélhetünk kedvünkre, de ha az életünkel nem is játszhatnak a sorsunkat most is ott fent döntik el.</span><br />
<span style="font-weight: bold;"><br /></span>
<span style="font-weight: bold;"><br /></span>
<br />
<h2 style="background-color: #f0f0f0; color: #9e1c20; font-family: Helvetica, Verdana, sans-serif; line-height: 18px; text-align: left;">
A legvidámabb barakk idején</h2>
<div id="main_content_img" style="background-color: #f0f0f0; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px; margin: 5px 0px; text-align: center;">
<img alt="" class="main_content_lead_img" src="http://www.tollal.hu/thumbnail.php?f=/users/user_1082/mu_6244/a_felszabadulas_brigad_naploja_m2.jpg&x=482&y=348" style="border: 1px solid rgb(0, 0, 0); outline: none 0px;" /></div>
<div id="main_content_lead_text" style="background-color: #f0f0f0; font-family: Verdana, Helvetica, sans-serif; font-size: 12px; font-weight: bold; line-height: 18px; padding: 0px;">
Brigádmozgalom anno.</div>
<div id="main_content_text" style="background-color: #f0f0f0; font-family: Verdana, Helvetica, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px; padding: 0px;">
</div>
<div style="background-color: #f0f0f0; font-family: Verdana, Helvetica, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px; padding: 0px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsc4vLkguPfNXBmiaEtdYn5R1JAJ5zVBqcjBTDwu90tp7U-ljxOE8B7Dms_qC5ehPJtVCc7vocnGJqZjfO9W2KppZ9uL6Wa-DMBVZVpQoijqflREnM7v7U3nTVo6k8EhRuZ4Ir5YsE0Nbc/s1600/r%25C3%25A9gi+k%25C3%25A9pek+018.jpg" style="color: #fe1c20; outline: none 0px; text-decoration: none;"></a></div>
<span style="font-weight: bold;"></span><br />
<div style="background-color: #f0f0f0; font-family: Verdana, Helvetica, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px; padding: 0px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsc4vLkguPfNXBmiaEtdYn5R1JAJ5zVBqcjBTDwu90tp7U-ljxOE8B7Dms_qC5ehPJtVCc7vocnGJqZjfO9W2KppZ9uL6Wa-DMBVZVpQoijqflREnM7v7U3nTVo6k8EhRuZ4Ir5YsE0Nbc/s1600/r%25C3%25A9gi+k%25C3%25A9pek+018.jpg" style="color: #fe1c20; outline: none 0px; text-decoration: none;"><br /></a>A nyolcvanas évek elején még javában virágzott a szocialista brigád mozgalom szövetkezetünkben. Volt műbőrkötéses brigádnapló minden ágazatnak, ahova be kellett vezetni, képekkel illusztrálni mikor és mennyi időt töltöttünk együtt. Jó lenne ezeket a brigádnaplókat újra lapozgatni, lehetne nagyokat röhögni. Mert hát bizony némelyik napló írnok nem volt a szépírás és a fogalmazás nagymestere. Füllenteni viszont kénytelen volt annak érdekében, hogy az ő brigádja túlszárnyalja a kötelező együtt töltött óraszámot- úgymint: társadalmi munka, közös kirándulás, színházlátogatás tekintetében.<br />
<br />
A kultúra jegyében színházlátogatásra is jártunk. Egy része a társaságnak imádta a színházi előadásokat, de a másik része? - hát... Amikor Csehov: Három nővér c. művét néztük meg némelyek horkolva aludtak a bársonyszékekben. Becsületünkre legyen mondva nekünk nőknek, ezek azért férfiak voltak, akik egy kis házi pálinkával indították az estét. Igyekeztünk őket felrázogatni, nem nagy sikerrel.<br />
<br />
Viszont a közös kirándulásokon mindenki jól érezte magát. 1980-ban felfutóban volt a tsz, a beruházásokra felvett hosszú lejáratú hiteleket egy ideig még fizetni sem kellett, így még egy kiránduló buszra is futotta. Hétvégeken mindig más és más brigád, vagy kettő összefogva kereste fel az ország szép helyeit. Oda-vissza úton ment a móka, kacagás, nótázás, a célállomáson meg csak bámult a csapat mennyi gyönyörűség van a mi országunkban. S mindez egy fillérbe sem került nekünk utazóknak. Természetbeni juttatásként fogtuk fel, nem gondolva azzal, hogy a későbbi csődhöz a brigádmozgalom, mint olyan szintén hozzájárult. Hiszen a legvidámabb barakk idejét éltük nem igaz?</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-71613954954534275452011-01-07T02:37:00.001-08:002013-12-17T09:52:16.784-08:00Ilka<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="post-header">
</div>
<div class="post-body entry-content">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Kjhs9xLLaXI/UrCO0uJhLEI/AAAAAAAAIi8/MrFXUROib74/s1600/r%C3%A9gi+k%C3%A9pek+004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://1.bp.blogspot.com/-Kjhs9xLLaXI/UrCO0uJhLEI/AAAAAAAAIi8/MrFXUROib74/s320/r%C3%A9gi+k%C3%A9pek+004.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-weight: bold;">Gyermekkorom játszópajtásáról lesz szó az alábbiakban. Az Ilka becenevet az anyja adta neki, emlékezve egy hajdani Ilka nevű színésznőre. Bunda meg úgy lett, hogy apja szűcs mestersége folytán és megkülönböztetve őket a sok-sok Szabótól a falutól ezt a ragadványnevet kapták. Mert ragadványnév volt bőven, csaknem mindenkinek a faluban. Azt mondtuk: Úgy csúfolják. Legtöbbször nem is volt ez csúfnév valójában, hanem útalt az illető mesterségére, valamelyik őse nevére, vagy éppen egy vele történt eseményre. Volt aki haragudott ezért a ragadványnévért, volt aki beletörődéssel elfogadta.Így voltak ezzel Ilonkáék is.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Ma is emlékszem a Malomvég legutolsó portáján álló házukra. Egyszerű, hosszú parasztház volt ez:felsőház,konyha,alsóház. Az alsóház volt a lakószoba,télen itt is főztek, sőt itt volt a műhely is, ahol készültek a díszes báránybőr bekecsek, mellények, kesztyűk. Sokat jártam hozzájuk játszani. Ahogy beléptem télen a jéghideg konyhán át az alsóházba megcsapott a kikészített bőr átható szaga. Őket biztosan nem zavarta, megszokták. Ott ült Lajos bácsi a háromlábú kisszéken, kezébe az éppen soron lévő ködmönnel. Nekem mindjárt a Kincskereső Kisködmön c. Móra regényt juttatta eszembe. A felesége Margit néni a tűzhely mellé húzódva melengette kesztyűben burkolt jobbkezét. Csodálkozva néztem, hiszen az én anyám még kint téli hidegben sem viselt kesztyüt. Valami reumás betegsége lehetett Margit néninek, örökké fázott és fájt a keze. Még a főzés is nehezére esett. Ilonka báttya Jenő fiú létére hamar megtanult főzni, még palacsintát is sütött. Tavaszi,vagy nyári napokon csak füttyentett a házuk előtti Porostón szabadon legelésző tehénkéjüknek, az meg, mert annyira kezes volt hozzá ballagott, Jenő azon helyen kifejt annyi tejet amennyire szüksége volt és már kavarta,sütötte a palacsintát nekem vendég gyereknek is.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Amúgy kedves, jóravaló emberek voltak mindnyájan, bár a szülők sokat vitáztak egymással. Mi meg a díványra húzódva babáztunk. Sok-sok babaruha készült ott maradék selyemből, gyolcsból, sőt birkabőrből is a babák számára.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Amikor eljött a jó idő kint játszottunk a fészerben. Ilonka nagy ötletgazda volt, szerepet tanultunk be, vendégeket hívtunk az előadásra. Margit néni ennek sem volt elrontója a díszlethez függönyöket, anyagokat kaptunk tőle.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Közben év jött évre : Ilka szép fiatal lánnyá serdült. Megakadhatott a fiúk szeme rajta. Mi még a kis fejletlen bakfisok felnéztünk rá.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Már gyors és gépíróban jártunk mikor a mindig vidám, nevetős Ilka egyszer kitalálta menjünk el jósnőhöz. Én ugyancsak húzódoztam, nem hittem az efféle hókuszpókuszokban, de Ilka csak erősködött és kötélnek álltam. Félve kopogtunk be egy öreg satrafához, aki tenyérből jósolt. Nekem semmi lényegeset nem ígért, Ilkának a hosszú göndör hajú, fekete szemű ragyogó szépségnek hamarosan gyűrűt, esküvőt.sok gyermeket. Fúldokva kacagott, ahogy mindezt elő adta.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Hát nem jött be a jóslat. Évekig egyedül élt, elkerült Debrecenben amikor az iskoláit befejezte. Szülei öreg fejjel különváltak. Előbb az anyját vette magához, majd miután Margit néni meghalt az apját is a szárnyai alá vette és holtáig gondozta, pedig egyik szülő sem volt könnyű eset. Nehéz évek voltak ezek a számára és mégis jókedvű, vidám maradt. Nekem már nagy gyermekeim voltak, amikor hallottam, hogy van egy élettársa. Örültem neki, hogy már nincs egyedül.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Az örömben üröm vegyült, mikor jött a hír, hogy gyógyíthatatlan betegséggel küzd.Mikor már a kezelések és a betegség teljesen legyengítette, még akkor is vidáman mondta a rokonoknak. " Ne sirassatok engem, megyek előre,készítem számotokra a jó helyet." Sok éve már, hogy elment, de mindenkor jó szívvel gondolok rá . Csak remélni tudom megtalálta a jó helyet a maga és az utána menők számára. </span><br />
<span style="font-weight: bold;"> </span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3369065016810621243.post-32559664673719076632011-01-07T02:35:00.000-08:002013-12-17T09:43:56.839-08:00A Török lányok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="post-header">
</div>
<div class="post-body entry-content">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Aut2bvEb5bk/UrCNK3d1hoI/AAAAAAAAIig/5eKf0fRgo1I/s1600/bubi_400.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="156" src="http://4.bp.blogspot.com/-Aut2bvEb5bk/UrCNK3d1hoI/AAAAAAAAIig/5eKf0fRgo1I/s320/bubi_400.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<span style="font-weight: bold;"><span style="font-weight: bold;">Nem is voltak igazándiból Törökök, hanem láss csudát, ők is Szabók voltak.</span> </span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;">Valamelyik felmenőjük volt Török nevezetű s róla ragasztotta rájuk a falu a "csúfnevet"</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Úgy néztek ki, akár a harmincas évek fílmjeiben látott vénkisasszonyok. </span><br />
<span style="font-weight: bold;">Piroska, Margit és Teréz. Margit néni valami hírdetésre válaszolva már nem éppen fiatalon férjhezment Győrbe, született egy kislánya, aki gyermekkorában itt nevelődött a keresztmamánál, mivel az anyja műszakozott.Minden szeretetüket erre a kislányra szórták. Piroska néninek is volt fiatal korába vőlegénye, de az esküvő előtt hírtelen meghalt. Szegény Terézhez meg nemigen szólt férfiember. Talán azért volt ez így, mert kilógtak a sorból: már nem tartották magukat parasztnak, hiszen iparos volt a legidősebb,a felsőbb körök meg nem fogadták be őket, mert nem voltak jómódúak. </span><br />
<span style="font-weight: bold;">Szegény Piroskanénit apám csak úgy emlegette Török Pirka. Valami távoli rokonság fűzött minket egymáshoz s mikor az apjuk meghalt a legidősebb vette kezében a kihaló gazdaság írányítását. Volt pár hold földjük, míg a tsz. be nem kebelezte, hát jött Piroska néni apámhoz: " Hallod Imrém, szánts ki a lovaiddal, boronáld, húzasd meg - mikor milyen munka volt soron, majd varrok egy kabátkát napszám fejében. Apám csak morgott, de azért elvégezte a kért munkát. </span><br />
<span style="font-weight: bold;">Mert varró volt Piroska néni. Okleveles varró. Csinosabb ruhát nemigen varrt a faluban nála senki. Főleg, ha az illető is jó alakú volt. Csecses,faros, ahogy azt faluhelyen mondták.Ő varrt a falu első asszonyainak: Tanítónőknek,Pap feleségnek, jegyzőnének, módosabb gazdák lányainak. Rokonság fejében anyámnak, a nővéremnek, sőt még nekem is. Igaz, hogy háromszor is el kellett menni hozzájuk próbálni, ha nem volt jó felfejtette Teréz nénivel az egész ruhát, de amit kiadott a kezéből az szép munka volt.Történt egyszer, hogy az én keresztanyámnak varrt ruhát, aki hát hogy mondjam, sovány, elől-hátul lapos alkatú volt. Próbálták a ruhát egyszer, kétszer, háromszor, de csak nem akart jól állni rajta. Mondta Piroska néninek: Úgy varrd meg, hogy rajtam is úgy álljon, mint Rózsin - ő a nővérem volt- Hát- mondta Piroska néni, ha rajtad is lenne itt-ott kicsivel több a ruha is csinosabb lenne. </span><br />
<span style="font-weight: bold;">Sokat jártak hozzánk, főleg akkor, amikor még sok kisgyerek volt a házunknál.Mivel nekik nem volt, a rokonok gyermekeit kedvelték. Egy alkalommal Teréz tanyázott nálunk, anyu meg kiment egy pillanatra. A szobában csak a három éves bátyám tartózkodott. A tűzhelyen sült a hurka, sercegett. Megszólalt a gyermek bátyám: Te Tölök, kavard meg azt a hulkát. Mindenki Töröknek hívta őket a hátuk mögött. Sokkal később az időben meg is járta az anyjukkal az egyik kollégám.aki nem a falunk szülöttje volt, felnőtt fejjel került ide beházasodva. Valami földügyben járt a mama a tsz-nél és sehogyan sem értette miért van úgy a dolog, ahogy. A kolléga meg győzködte? így Török néni, értse meg kedves Török néni. Az meg, mert hirtelen mérgű volt csúnyán káromkodva mondta: Török néni magának a ...én Szabó Sándorné vagyok.</span><br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Téli estéken jártunk hozzájuk tanyázni. Apu jól el tudott beszélgetni Piroska nénivel, értelmes, olvasott nő volt. Mennyi könyv volt a vitrinükben.! Ott láttam először piros bőrkötéses, aranybetűs Jókai sorozatot. Kölcsön is kértem őket és egyre-másra elolvastam a híres Jókai regényeket. A finom,vékony lapokat még forgatni is öröm volt. Aztán a házuk. Más volt a berendezés, mint amilyen házaknál én jártam. Régi míves bútorok voltak a nagy házban -ez vidéken a tiszta szoba- porcelán figurák. Hogy szerettem gyermekként köztük nézelődni.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Később,már a tsz.időkben építkezésben fogtak, új házat építtettek, sátortetőst,három szobásat,amilyet akkoriban mindenki falun. Nem mérhették fel előre a kiadásokat, mert hamar elfogyott a pénzük, a ház évekig félig készülten állt. Egy szobát, meg a konyhát tették rendben, a többi helyiség pucér falakkal maradt. Nem is lakták ezt az új épűletet, csak aludni jártak be,kint volt a varróműhely egy mellék épületben. Ott szorongtak a kicsi kis helységben, itt fogadták az ügyfeleket, itt főztek, télen-nyáron itt éltek reggeltől-estig. A félkész,vakolatlan ház meg kezdett tönkremenni. Valami statikai hibát is elkövetett a mester, aki építette vályogból, mert mély hasadások keletkeztek a falakon. Szegények féltek, hogy egyszer rájuk omlik. Már egészen öreg volt Piroska néni, amikor a keresztlánya tanácsára rendben hozatta, bepucoltatta a házat.Nagy kert tartozott a házhoz, a vége lenyúlt a Sigére. El lehetett látni az Ócska Berettyót szegélyező fasorokig. Gyönyörű volt a panoráma, ha kitekintettünk a lefelé néző konyhaablakon.</span><br />
<span style="font-weight: bold;">Először Margit néni halt meg hirtelen Győrben, majd Teréz is követte,rövíd, súlyos betegség után. Piroska néni nyolcvan év fölötti kort ért meg, betegségéig varrt, majd mikor beteg lett elvitte a keresztlánya, ott is halt meg nála. Halála előtt félrebeszélt,itthon járt a kis falujában. Haza is hozták holtan a messzi városból, egy nagyon hideg, téli napon temettük el Teréz testvére mellé. Nyugodjanak békében.A ház eladásra került, majd le is bontották. Már csak az emlékezet őrzi a házat és lakóit.</span> </div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com1